Október 15. Gaybar

A múlt héten volt szerencsém elmenni egy "állásinterjúra", amit úgy hirdettek, hogy meleg barát étterembe keresünk szakács-pultost. Már az gyanús volt, amikor csörgött a telefon és beleszólt egy selymes férfihang, hogy a Duna-plázában kéne találkoznunk, ott lesznek a mekdonáldsznál, én meg mentem. Egy rakás buzi fogadott, meg egy lány. Aszondja nekem a srác aki az igazgatónak hívta magát, hogy vannak melegek a vezetésben is. Észre sem vettem volna. A lényeg, hogy erre nagyon enyhe szó a meleg barát étterem, még a buzibár is gyenge. Az egy dolog, hogy péntek szombat pink ingben, tükrös nyakkendővel, transzvarieté show, de fogadjam csak nyugodtan el a vendégektől ha meghívnak italra és ne értsem félre ha "szurkálódnak", mert nem azért csinálják. Hát miért? Nekem egy buzi se simogassa a kezem meló közben, előtt, vagy után. Nameghogy nem kapok szívrohamot, ha cowboy cuccban felraknak a színpadra előadni "valamit". Mondjuk fizették volna a BKV bérletet. Na mindegy. Lefutottuk a kötelező köröket és elköszöntem szépen illedelmesen. Másnap írták ímélben, hogy sajnos (hála Istennek) nem rám esett a választás. Találtak egy tisztes buzit helyettem. Tehát melegnek sem lennék jó. De kár!

Október 5. Kéthét

Az utóbbi két hétben nem történt annyi minden velem, mint szerintem kellett volna, viszont túl vagyok életem legrosszabb születésnapján (24), de egy ember megdícsérte a szakállamat. Nade. Voltam ugye castingon még szeptember elején és visszautasítottam a tartalékosi pozíciót. Múlt héten felhívott egy hölgy, hogy nem akarnék-e mégis menni, mert az egyik szakácsuk kiesett és tudja, hogy én nem vállaltam, de így mehetnék állandóra. Hozzá tette, hogy azért nekem szólt elsőnek, mert ugyan azon a napon születtem mint ő (1985.09.25. Keszthely), és a szülei Keszthelyen dolgoznak. Azt kellett mondjam neki, hogy elvállalom. Akkor még nem tudtam mire vállalkozom. Csütörtökön behívtak egy villámtréningre, ahol öt perc alatt elmagyarázták, hogy mit is kell csinálni és hogyan. Nem túl megerőltető. Pénteken hajnali fél hétkor indulunk. Ám legyen. Sikeresen el is jutottunk Székesfehérvárra, persze a "team leader", aki hurcol, nem tud semmit. Nagy nehezen megtaláltuk a húsboltot, ahol vett darált húst, így elkezdődhetett a munka érdemi része. Be kellett pakolnunk a "konyhát" egy szupermarketbe. Az elemek nem éppen mondhatók könnyűnek, főleg ha tele vannak pakolva. Na ezeket így mozgattuk le a teherautóról és be a boltba. Sikerült minket elhelyezni a fagyasztott ételek részlegén, ahol nincs meleg. A hosztesz lányok már-már a megfagyás határán voltak. Én meg izzadtam rendesen. A főzés része a dolognak annyiból áll, hogy felteszek vizet a levesnek, elkeverem benne a négy zacskó port. Közben felteszem a fél kiló darált húst, amibe pirulás után beleöntöm a tej és víz keverékében, habverővel eldolgozott lasagne port. közben a leves kész lesz, félrerakom és felteszek még egyet. A kész levesből tálalok kis műanyag pohárkákba (amik nem a legjobb minőségűek és némelyikben szőr található) kimerni decinként. Miután tíz-tizenöt darabot megtöltöttem, vissza a lasagnehez. Eldobható tepsibe rétegezem a tésztát a szósszal és be a sütőbe. Közben újabb leves tálalás. A lányok elmondják az embereknek amit el kell mondani, én meg hallgatom. Aztán egy ember megkérdezi tőlem, hogy mi lenne ha ő nem darált húst rakna a chilis babba hanem pörköltet. Megvan a véleményem. Ennyire nem lehet valaki paraszt. Na mindegy. A lasagne kijön a sütőből és sajtot szórok a tetejére, aztán vissza még negyed órára és amikor kész, akkor azt is apró darabkákra vágni és műanyag tálcácskákra rárakni. Persze elfogy két perc alatt. És ez így megy tizenegytől este nyolcig. Utána a konyhát szétszedni - mert ugye nem lehetünk egy helyen két nap - és felpakolni a kocsira. Aztán irány a szállás, ahol vagy jobb vagy rosszabb körülmények között megpihenve felkészülhetünk a következő napra.
Élmény...

Szeptember 20. What if god smoked cannabis?

A mai bejegyzés azért készült, hogy a Kálmánnak magyarázatot adjak arra, hogy miért is "What if God smoked cannabis?" és nem "What if God was one of us?", mert átverve érzi magát, mert megmagyaráztam neki, hogy az nem What if God was one of us, hanem What if God smoked cannabis és megmutattam neki a számot és azt mondta, hogy így már hallja ő is.

Itt van tehát a magyarázat:
Amikor Joann Osborne 1995-ben kiadta a One of us című számát akkor még így próbálta beleenni magát a köztudatba, hogy What if God was one of us, ami azért elég nagy sikert aratott mert nagyon sokat játszották, amíg nem jött Alfred Matthew „Weird Al" Yankovic", aki valószínüleg annyira be volt tépve, hogy félrehallotta a szöveget és mikor rájött, hogy ez nem így van egyben rájött arra is, hogy ez elég mókás és úgy gondolta, hogy feldolgozza ezt a számot, így lett a "What if God was one of us?"-ból "What if God smoked cannabis?". Persze az elmúlt tíz évben az utóbbit játszották mindenhol, legalább is azokon a helyeken ahova én jártam. Meg hát miért is játszanának egy rendes, normális rock kocsmában Joan Osbornet. :)

Alább megnézhetitek mindkét videóklippet. Az utóbbit a könnyebb érthetőség jegyében felirattal.

Szóval Kálmán, ne érezd magad átverve!

Joan Osborne - One Of Us

Weird Al Yankovic: What If God Smoked Cannabis

Szeptember 11. Balázs

Megismerkedésem Balázzsal úgy zajlott, hogy próbanapon voltam a Víghajós John Bull Pub nevű étterem konyháján és mielőtt színre léptem volna az öltözőben elkapott.
-Te szakács vagy? - kérdezte, mikor előhúztam a táskámból a szakácsnadrágomat.
-Igen... és te szakács vagy itt?
-Nem, csak tanuló. (Harmadéves.)
-Három éve itt vagy?
-Négy.
El kell mondjam, hogy Balázs megközelítőleg két méter magas, negyvenötös lábbal, ha a szemei közelebb lennének egymáshoz, már-már összeérnének, ezen megpróbál valamicskét javítani a szemüveg, hozzáteszem, a legkisebb siker nélkül, szőkés barna rövid haj és állítólag születése előtt nem sokkal rátekeredett a nyakára a köldökzsinór, ezért nem igazán kapott levegőt az agya, vagy valami ilyesmi.
Balázs második konkrét kérdése az volt hozzám, hogy "Kérsz?", mindkét szemével erősen bökdösve a kezében lévő almahéjra. Nem kértem.
Aztán mikor elküldték két kiló almáért, kétszázötven gramm porcukorért és egy kockarámáért, hozott két kiló almát, kétszázötven gramm porcukrot és egy dobozos Ligát. Miért?
-Te hol laksz?
-A kilencedik kerületben - mondom.
-A Blahánál? - (Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az a hetedikben van.)
-Nem. Kálvin tér - ez volt ami eszembe jutott a kilencedikből - és lejjebb.
-Aha, a Ferihegynél. - (MIVAN????????????) - Te figyelj! Nekem van ám egy haverom, szakács. Nálam kisebb, hát elsős. Azzal voltunk a Szigeten, koncerteken - csodálkoztam volna, ha valami más miatt lettek volna ott - és onnan jöttünk haza arra Ferihegy felé és ott van egy börtön. Hát ott majd beszartunk annyira féltünk. Ha jön valami gyanús alak, akkor elfutunk.
Szép történet, de miért is kell nekem ezt hallgatnom? Ja mert éppen másodszor eszik a csirkepaprikásomból, mert az anyja Görögországban van és ezért nincs otthon kaja. A következő párbeszédre nem voltam mentálisan felkészülve.
-Milyen zenét szeretsz?
-Vegyes, csak legyen élő. - Gondoltam ezt kicsit megmagyarázom, tekintettel az értelmi szintjére. - Játsszák gitárral, dobbal, basszusgitárral, énekkel.
Kis gondolkodási idő után feltette a kérdést ami ezek után nem hagyhatta nyugodni.
-Empéhármat nem is hallgatsz??
Nem kaptam szikrát. Az agyam bármire fel volt készülve de erre nem. Mintha tőrt szúrtak volna a szürkeállományomba. Nem baszdmeg, nem hallgatok empéhármat, van egy kibaszott együttesem otthon a sarokban, azt hallgatom. Nagyon nehezen jött rá, hogy marhanagy hülyeséget kérdezett.
-Ja, hogy úgy. Rock?
-Rock.
Megsemmisült a tudatom aznapi értelmes tartalék része.
Aztán Balázs szép lassan hazament, vele az emberiségbe vetett hitem utolsó szikrájával. Nagyon sötét lett.
Mellesleg 2001-ben ezen a napon repültek bele az arabok a vörldtrédcenterbe.

Szeptember 10. Albérleti problémák

Az a rossz érzés kerített hatalmába, hogy nem fogunk embert találni a helyünkre, mert hát valamiért úgy érzem, hogy nem kérhetem meg a cigányokat, hogy ne haragudjanak már, nem hagynák abba az üvöltözést és nem tűnnének el a francba amíg jönnek hozzánk lakást nézni. Valószínűleg nem vennék jó néven a dolgot. Tegnap voltak érdeklődők. Fiatal lány a szüleivel, szép a lakás, de azok ott lent? Próbáltam megértetni velük a lehetetlent, kedves aranyos emberek ezek és nincs velük semmi baj és ha elmennek mellettük nem azért néznek úgy az emberre mert meg akarják ölni, csak hát olyan az arcuk nekik. Apukán látszott, hogy nem fogja a kislányát egyedül egy ilyen helyre engedni, még közölte, hogy ha a többi négy nem jön össze, akkor talán. Ez azt jelenti hogy soha többet nem látjuk őket. Aztán volt még két dolgozó hölgy, akik itt értetlenkedtek, ők szerintem nem értették a dolgokat. El kellett magyaráznom nekik, hogy a rezsi fizetés úgy történik, hogy mivel a tulajdonos átalányt fizet ezért a hónap eleji és végi óraállásból számolják ki. Az egyik felfogta, aztán a másig feltette az ominózus kérdést, hogy akkor hogy kell fizetniük a rezsit? Nyugalom Ármin, csak mosolyogj és nem lesz semmi baj. Elmondtam még egyszer, aztán a biztonság kedvéért megint, talán megértik. Ma jön egy fiatal pár, háromnegyed egyre, aminek valójában igen örülök, mert akkor még talán nem özönlik el a belső udvart ezek az alakok. Reméljük a legjobbakat, a döglött ló meg maradjon döglött.

Úgy legyen!

Szeptember 9. Casting

Nem jött ez be. Nem jó dolog castingra menni, úgy, hogy az embernek kiszakad a torka és majdnem összeesik ülve. A végtagok zsibbadnak, koordinálatlanul mozognak, az agyam nem indul be, néha kényszeredetten kérdezek valamit, néha kényszeredetten ők kérdeznek. Az alaphelyzet az, hogy K. főzőshowt (nem írom le a nevét mert...) kell csinálni, mindenféle supermarketekben, eközben az emberekkel elhitetni, hogy mennyire jók ezek a porok. Lasagnet kellene csinálni meg gombakrémlevest, ami víz meg por. A lasagne kicsit összetettebb. Hús, por, tészta, sajt. Hat embert vettek fel, én voltam a hetedik, ebből négy aktív és három tartalék. Én csak tartalékos lettem volna, de úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy nem akarok kispados lenni, és arra várni csütörtökönként, hogy valaki eltörje a lábát, vagy elkapja a H1N1-et. Inkább itthon fekszem és próbálom kiheverni a megfázást és kultúrálódok a televízió elött, mert nem nagyon tudok mozogni. Jó lesz.

You didn't know what you wanna...

Szeptember 9. Torokfájás

Torokfájás. Ha nem múlik el pár napa alatt, hanem erősödik vagy egyéb tünetek jelennek meg, akkor kóros állapotról van szó. Hát nekem nem múlik. Ezek szerint mandulagyulladásra kellene gyanakodnom, de mivel nincs mandulám, ezért ezt elvetném. Nagy valószínűséggel torokgyulladásról van szó. Ezt úgy lehet összeszedni, ha az ember belélegez némi kórokozót. Én ilyenre nem emlékszem, bár ez a H1N1 alattomos dolog. Attól viszont lázamnak is kéne lennie, azt viszont nem tudom megállapítani lázmérő híján. Mindegy. Próbálkozom tüneti kezeléssel, ami meleg, mézes teát jelent. Aztán mehetek castingra, bármi legyen is az. Addig rendbe kell hozzam magam. Kétlem, hogy a kórokozók önként és dalolva elhagynák a testemet, mondván, élj boldogan ne fájjon a torkod. A fájdalom csak erősödik, és van egy olyan sejtésem, hogy nem fog egyhamar elmúlni. Mindegy, én ráérek, időm mint a tenger, most meggyógyulok. A reményhal meg utoljára.

Még mindig Szeptember 6. Armageddon és Kaukázus

Reggel a villamosmegállóban térítő nő mondta, jön az Armageddon. Hagyjanak békén, jöjjön holnap, ma nem érek rá. A józsefvárosi piac rádöbbentett, hogy nem a cigány sok hanem a kínai, de semmi rendeset nem árulnak. Ha a Lagos parfümre Lacoste van írva akkor sem veszem meg, mert az nem ugyanaz. Hiába lett barna a budapesti mocsoktól a Lacoste cipőm, de az valaha hófehér volt. Persze sosem lesz már olyan. Aztán este Kaukázus. Az én zenei ízlésvilágomat Kálmy cimborám írta le a legjobban, de nem emlékszem rá, mert olyan hosszú volt (Kispáltól a Fear Factoryig). Tehát. Az egy dolog, hogy a Lovasi élőben változtat kicsit a refrén dallamán, de az úgy is jó, a Beck Zoli meg belerak ide-oda egy-két olyan hajlítást, ami eredetileg nem volt ott, hát az odabasz. Kardos-Horváth János viszont kötelességének érzi, másként énekelni a dalait, mint ahogy azok, hozzáteszem nagyon jól, ki vannak találva. Erre rájátszott az is, hogy a basszusgitár mélyebb taktusai ki akarták tépni a hangszórók membránjait, vagy legalább a tekercselésre utaztak. Szóval örültünk az ingyenes Kaukázus koncertnek és a sok altertizennégy azt meséli majd lépten-nyomon, hogy mennyire jó volt a Népligetben a Kaukázus, de nem ez az igazság. Lehet, hogy sokat dob ezen a keserűség is, a Mistery Gang koncertről való lemaradásom, a mosógépünk felrobbanása miatt. Final conclusion. Ingyen Kaukázus lehet szar, de sose' azt nézd, hanem azt, hogy ingyenes. Ha fizettem volna érte, sokkal csalódottabb lennék. Jobban jártunk volna a Kiscsillaggal. Lovasiban nehéz csalódni. Ő tény. Ő az alap. Az alfa és az omega.

Szeptember 6. Alvás

Valami nem hagy aludni. Minden reggel, hét óra előtt nem sokkal kirángat az öntudatlanságból, belelök a valóságba és várja,hogy mi történik. Megmondom, semmi. Talán így akarja tudtomra adni, hogy valamit csinálnom kéne. Mondjuk vehetnék egy órát. Valami falra feszíthető rettenetet, aminek a ketyegését hetek múlva szokod csak meg, akkor viszont már nem tudsz nélküle aludni. Az agyam még nem dolgozta fel ezt a traumát, hogy ébren kéne lennem. A testem
kétségbeesetten próbál energiát termelni, hogy egyáltalán meginduljon valami. Lassan áll fel a gépezet, de ha egyszer beindul, akkor megpróbál kielégítően működni. Legalább rémálmaim már nincsenek. Nehezen akarta elfogadni a tudatom azt a tényt, hogy egy garzon galériájába szorult. Három nap kellett hozzá, azóta nincs hánykolódás és félelem, csak korai ébredés.
A világ egy hatalmas moslékos vödör.
Mi ennek a moslékos vödörnek az egyik kisebb változatában élünk. Avatatlan szemek úgy neveznék, hogy téglaépítésű társasház, de én tudom mi is ez valójában. A tulajdonos azt állította, hogy csak egy cigány család lakik itt de még nem volt velük baj. Azon kívül nincs, hogy a gyerek este nyolcig, rosszabb esetben kilencig üvölt, előtte utána a szüleik fenyegetik egymást és mindenkit aki a környéken tartózkodik. Ezt persze nem halkan csinálják. Általában, ha el akarok jutni a bejárattól a lépcsőházig, tíz fős tömegen kell átverekedni magam, pedig az emberek szerint csak hárman vannak. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy milyen rokoni szálak fűzik őket egymáshoz. Engem tulajdonképpen nem is érdekel.
Remélem a tulajdonos megértő lesz, miután elmondom neki, hogy átvert minket. Se csend, se nyugalom.
Jó éjszakát!

Szeptember 1- Budapest

Hogy miért vagyok itt? Ebben a büdös, mocskos, undorító városban, ahol olyan emberek vannak, akiket ha meglátok síró-, esetleg röhögőgörcsöt kapok? Olyan lehet ez, mint amikor az ember szociális érzékei alkohol hatására tompulnak és szépnek látja azt, ami valójában nem az. Magam sem értem igazán, nem tudom mitől van, de tetszik. Nem az Örs vezér terén kisebb csoportokba verődött, szakadt, bakancsos, tarajos magukat panknak nevező szubkultúra és nem is a gyorséttermek által hizlalt, technoparty látogató és olcsó vizezett sörrel megelégedő, büszke alternatív egyetemista réteg. Valami megmagyarázhatatlan. Álláskeresés szempontjából is tökéletes. Bármelyik kibaszott Kentucky Fried Chicken jellegű vendéglátó egységbe szívesen felvennének, ráadásul fizetnének 160,000 (százhatvanezer) HuF-ot, ami első hallásra, valljuk be, elég jól hangzik. Csakhogy. Kelj fel reggel ötkor, dolgozz tizenhat órában két napig, másnap este éjfél előtt nem sokkal ess be az ágyba, kapsz egy szabadnapot, amit a tested arra használ fel, hogy megpróbál kellő energiát biztosítani az életben maradáshoz, aznap este az alvással már rendbe tudod tenni magad annyira, hogy kihúzd még két napig, aztán kezdődhet elölről az egész, ami miatt évekkel ezelőtt, -amikor még nem voltál szakképzett szakács- nem akartál a McDonald's-ban vállalni diákmunkát. Pedig mennyivel jobb lett volna. Most is adott a lehetőség. Persze ezt a munkát csak olyan emberek vállalják el akiket nem áldott meg a sors kellő önbecsüléssel és elhitték a Börgerking vécéjében található plakátot, miszerint ha jelentkezel, nagyon jó csapatba kerülsz és lehetőséged adódik az előrelépésre, persze csak ha Ernő nem bassza el, vagy baszta már el régen. Persze ha ennyire el vagy keseredve, úgy érzed nincs más lehetőség, akkor azt kapod, hogy "Jelenleg minden álláslehetőség betelt, kérjük, később ismételten látogass el oldalunkra, hogy az aktuális lehetőségekről tájékoztassunk." Ámen!

Hörcsögsteak, kis hasáb és kis kóla.

Augusztus 31. Vonattal jöttem.

Tenkes-Borsod Intercity, a puszta kellős közepén. Hideg van, a légkondicionáló megfagyasztotta az időt. Balra tőlem egy külföldi azt hajtogatja a saját nyelvén, hogy valami elveszett. Készül valamire. Megértem. Bármelyik pillanatban rám vetheti magát. Az idegei pattanásig feszülnek, mégis beszélget a vele szemben ülő lánnyal. A szája palacsintasütő. A mellettük alvó utas nem is sejti, hogy ezzel csak a biztonság hamis illúziójába akar ringatni, megvárja míg megnyugszom és támad. Elhatározom, hogy mielőtt felém lendül, beleszúrom a szemébe a golyóstollat, pusztán a biztonság kedvéért. Kata nem érzi át ezt és elveszi a tollat, a fegyvert, az utolsó esélyt a túlélésre. Nincs tovább, itt halok meg a sárga mező közepén, a semmi és a valami látható határán innen.
- Kezeletlen menetjegyet!
A kalauz megmenti a helyzetet és kis szerencsével a gyanútlan utazók életét is. Csak én érzem a veszélyt. A jegykezelő nő, arcán ötven évvel, nem így kezdte. A rendszerváltás volt, könyörtelenül, semmivel nem törődve, kilökte irodájából és végül belökte a mindenevők közé. Persze maradhatott volna, de rendszer megbukott, nem volt többé vasútállomás Pélmonostor-alsón. A külföldi furán veszi a levegőt. Az általában egyszerű és szinte láthatatlan folyamat most harapásokkal egészül ki. Ő csak pár falatot szeretne a levegő átlátszó szendvicséből. Nem kell sok neki, csak éppen a puszta léthez elegendő. Nem bánnám, ha nem kapna, de kap. A tervéről már letett, tudta, nem lenne elég levegő. Úgy meg nincs értelme. Öltözködési szokásait meghatározó BRAVO magazin megsárgulhatott már az évek során a polcán. Újat venni minek. Jó a régi a megszokott. Hajviselete erősen hullámos Beatles. Nem kielégítő már az egyenes haj. A toka belecsúszik a piros, vagy inkább rózsaszín, de valahol a két
szín között lévő színű pólóba. Már nem akar semmit, megnyugodott, tovább utazik. A levegő lassan felolvad, kellemessé válik körülötte.
Messze van még Füzesabony.

Július 22. Fórróság

Elviselhetetlen ami van és elviselhetetlen ami lesz. A hátam leégett Balatonon és holnap újra nekiindulunk, hogy frissen hámló hátunkat Dombay-tó módra ismét lesüssük. Hála a Magasságosnak.

Március 17. Új bejegyzés.

Rég volt. Most meg most van és csak annyi változott, hogy a hó már nem erőlteti magát. A meleg időszakos, nem akar sokáig maradni. People always talk about the weather. A Toma meg olvas és jót mulat. Mindenki a nyárról beszél, mindenki elégedetlen. Joseph Fritzel meg nem mutatja az arcát mert szégyenli. A pápa szerint gumiosztogatással nem lehet gátat szabni az AIDS-nek. Lehet igaza van. A vidra meg inkább maradna.

Több mint két hete nem láttam a Szilárdot. Sohasem éreztem ennyire, hogy élek! Persze most a tegnap esti bevitt papabormennyiség utóhatása szab gátat fizikai képességeimnek, de ez nem befolyásolja negatívan ezt a csodálatos érzést. Az eső esik de én nem látok felhőket. Gyönyörű.

Balázs Klári és Korda György elárulta szextitkait. Bár ne tették volna. Engem nem igazán érdekel a Korda házaspár szexuális élete, de a tények magukért beszélnek. A hetven (70) éves György ("A póker koronázatlan királya." Blikk. Chöjj) két éve még az étrendjét is megváltoztatta azért, hogy fickósabb legyen az ágyban, és ne mondjon csődöt fiatalabb asszonykája előtt aki "csak" 49 éves. Még hogy 50 felett nem az igazi. Bár lehet, hogy nem az. Fiatalkorában, ha az anyukája nem engedte, hogy hazavigyen egy "kislányt", akkor a bokorban lettek egymáséi. Akkor még valószínüleg nem úgy nézett ki, mint egy aszott, mosolygó múmia. Hatalmas ágyuk van. Klárika meg nem jelenik meg elötte koszosan, ápolatlanul, csakis illatosan, tisztán, szexi fehérneműben, különben hogy kívánná meg? Fene a gusztusát. Egy nőnek figyelnie kell ezekre, hiszen megszerezni egy férfit nem nehéz, de megtartani annál inkább! Ja. Vigyázni kell így 70 évesen, nehogy meghaljon, vagy valami. Hát, sok boldogságot!

Február 24.És megint leesett...

És megint leesett a hó. Nem okozott nagy meglepetést, mert csinálta már ezt az elmúlt hónapban, de most már az embereknek nem ártana egy kis enyhülés. A hó megint azzal jött, amivel szokott. Balesetek, buszok az árokban, latyak és víz. Nincs gázunk és még az Isten is kibaszik velünk.
Az enyhülés jön, csak győzzük kivárni.

Február 23. Bebe.

A mai napon megértük azt a csodát, hogy a Bebe bejött az étterembe. Most az emberek nagy többsége azt kérdezi, ki a franc az a Bebe. Ő a világhíres Beck II Black énekesduó egyik tagja. Gondolom ő a Black, mert a bőre elüt a normális fehér emberétől. Mindegy. Ma már minimum négernek kell lenned, hogy befuss. Élő példa erre Fekete Pákó és Michael Jackson. Bár az utóbbi már közelebb van a halálhoz, mióta kiderült,hogy valami húsevő vírus támadta meg. Ezek a vírusok minden szart megesznek?
Szóval Bebe. Egy lánnyal volt és sűrűn dohányzott. A lány rendelt egy húslevest gazdagon, hús nélkül - biztos vegetáriánus - az ember meg Penne a'la bolognesét, ami penne tészta, bolonyai szósszal. Ja és neki sok sajt kell rá. Kapott. Aztán elmentek. Én nem tudom mi történik itt. A kutya sem érti ezeket a sztárokat.

Február 22. Csalás.

Bejegyzés törölve.

Február 21. Utóhatás.

A tegnapi "tehetségkutató" fergeteges volt, csak sajnos lemaradtunk róla az alkohol káros mellékhatásai miatt. Mint utóbb kiderült, nem volt egy május elseje. Csak a feleslegesen kidobott pénzt sajnálom, meg azt a jó házipálinkát. A kutya sem ugat magától.

Február 20. Fényképezés tehetségkutató.

Délelőtt fényképezés volt. A fényképész egy falusi ember lehetett - a derékig érő lófarkából ítélve - aminek a tövét sikeresen egy fekete Polaroid baseball sapka alá rejtette. Barna cipzáros felsőjével tökéletesen harmonizált a fekete, bő, oldalzsebes nadrágja és a fekete makkoscipő, amiről a lakkréteg - valószínűleg a rossz útviszonyok (földes út), vagy az autója alvázának hiányossága miatt- lekopott. A látvány nehezen írható le. Főleg, hogy minden vakuvillanást megelőzően azt mondta, hogy "Egy, kettő, három, vicces cigi!". Ezt hallgatni tizenkét ember, fejenként nyolc-tíz kép alkotásán keresztül, könnycseppeket csalt a szemembe. Persze amikor én jöttem, csodálkozott, hogy nem nevetek rajta. Aztán a további nyereségszerzés érdekében kitalálta, hogy a Katával is lefényképez. Megtörtént. Még ha nem is rendelünk belőle, megtörtént, bár volt egy ami nekem tetszik tehát abból rendelünk. Az ember nem akar pénzt költeni, mégis költ. A sminkeslány legombolt 400 forinttal egy két perces púderozásért. "Négyszáz forint lesz!" Kegyetlen jó órabére van. Leszívesebben letömtem volna a torkán az alapozóját. Este meg tehetségkutatóra megyünk, megnézni a feltörekvő tehetségeket és kiröhögni az önszántukból magukból hülyét csináló ismerőseinket. A tehetségkutató vicces.

Február 19. Állathoroszkóp.

Vízöntő (január 21-február 19.)

Kedves, őszinte, közvetlen modorával a Vízöntő jegyében született macska nem csupán minden tekintetben rokonszenves, de igen intelligens állat benyomását is kelti. Bár könnyen alkalmazkodik, a szürke átlagmacskák sorába senki kedvéért nem áll be.

Öntudatos macskaként harcol függetlenségéért mind házon belül, mind azon kívül (már ha sikerül kisurrannia). A Vízöntő cicus tagadhatatlanul vadmacskaszerű jellemvonásokat mutat.

Jellemző rá gátlásoktól való mentessége, mely tulajdonságából fakad kreatív, ötletes, ugyanakkor kissé hóbortos, szeszélyes természete. Játszi könnyedséggel felveszi a versenyt a legvirgoncabb macskával, miközben képes lazítani tempóján, és némi időt szakítani a gazdira is.

Garfield-szindrómában szenved: azaz macskakiállítással, együgyű játékokkal halálra lehet untatni. Unalmas emberek és állatok társaságában tartózkodó magatartást vesz fel, vagy minden előzetes bejelentés nélkül angolosan távozik. Végül is mi végre az élet kínálta oly sok kellem, ha csapdába esve vagyunk kénytelenek rostokolni?

Barátságos, magabiztos természetével a Vízöntő jegyében született kutya nem csupán nyílt, közvetlen, de ugyanakkor intelligens és jóindulatú állat is. A fakó egyenkutyák sorába ő sem hajlandó beállni. Leghőbb vágya, hogy önállóságának, függetlenségének a házban és a szabad ég alatt egyaránt érvényt szerezzen. Ha ez mégsem sikerül, akkor inkább elszalad.

Imádja a játékos bolondozást, remekül kijön a többi állattal, határozott és magabiztos társaság. Szereti a saját útját járni, de vele született emberbaráti ösztöne arra sarkallja, hogy szükség esetén segítő mancsot nyújtson gazdájának.

Ha nem akarjuk, hogy önérzetünk nagyon megsérüljön, akkor ne írassuk be kutyaiskolába. Túl sok sikerélmény nem származik a dologból, ráadásul elég kínos válaszolni "Az én kutyám nagyon okos és nagyon jól halad. És a tied?" - jellegű kérdésre, mert a mi Vízöntő kutyánk maximum csak nézni hajlandó, ahogy a kiképző a hülye agyszüleményeit akarja ráerőltetni, és inkább a saját gondolatait valósítja meg.

Unalomtűrő képessége gyakorlatilag nulla, ha a hangulat gyér, akkor inkább nemes egyszerűséggel, akár mondat közepén is lelép, és ha nincs rajta jeladó, lehet, hogy sosem tudjuk meg hova.

Az agyam eldobom...

Február 18. Vagyonhoroszkóp.

A vagyonhoroszkópom azt írja, hogy igazi közösségi ember vagyok. Az üzletfeleimmel is jó kapcsolatban lehetek és a tárgyalásokon is kellemes hangulatot tudok teremteni, de most arra vágyom, hogy egy-két napig nyugalmam legyen. A nyugalom fontos. De mikor fog már dőlni a lé? Ügyelnem kéne arra, hogy a partnerem ne érezze, hogy a terhemre van. Ezt úgy érti, hogy nincs pénze és azért még ne dobjam ki mert egyszer lesz? Én konkrétumokat akarok. Pénteken találsz egy fekete pénztárcát a Jókai-téren, ami tele lesz 100 Eurósokkal. Ezt akarom hallani. Pénteken egész nap a Jókai-tér nem túl nagy gondossággal lerakott kövezetét kutatnám fekete pénztárcák után. Hátha. Persze az is fontos dolog, hogy ha fáradt vagyok akkor ügyeljek arra, hogy ne tűnjek annak, mert különben a pénz úgy gondolja, hogy nem ennek a fáradtnak kinéző embernek a zsebében landol, hanem egy másik embernek a zsebében, aki lehet, hogy olyan fáradt mint én, de nem látszik rajta. Köcsög pénz.

Február. 17.

Ma reggel, a buszon, leült mellém egy cigány lány erős, vaníliás vunderbaum szaggal. Papírzsebkendő hiányában csak szipogtam és reménykedtem abban, hogy nem fog a vasalás ügyileg kifogástalanul elhanyagolt, vajszínű nadrágomra csöppenni az orrnyálkahártyám mirigyei által termelt folyadék. A következőnél leszállt és a helyére egy sajtos cheetos illatú öreg. Fakó kabátjából helyenként, kisebb - nagyobb lyukakon keresztül menekülni készült a bélés. Persze hirtelen leszállt amikor meglátott egy nyakkendős, Nyugat-európai szabvány ellenőr fazont, aki annak ellenére, hogy úgy nézett ki, nem volt az. Az öreg várt egy másik buszt, míg az áll-ellenőr vígan mosolygott az iménti, leplezetlen menekülési kísérleten. Neki volt bérlete. Vagy rá még az ellenőr is azt hiszi, hogy ellenőr és egy harsány "Helló, szia!" odakiáltással, zaklatja is tovább az ártatlan utazóközönséget. Persze nem mindig ártatlanok. Van, hogy nincs nekik semmilyük, mégis nyugodtan várják az ellenőrt. Hülyék az emberek. Az ellenőrök is.

Február 16. Harmadév.

Harmadéves szakács tanulók vagyunk. Harmadéves. A szakács szakma eredetileg 2 év. Persze mi vagyunk az első 3 éves évfolyam. Ebben az évben még pozitív élményem az iskolával kapcsolatban nem volt, csak az, hogy az emberek nem dohányozhatnak az iskola 50 méteres körzetén belül, ezért el is távolodnak vagy 20 méterre az iskolától és ha ne adj Isten kimennék a bejárati ajtón kívülre szünetben, akkor nem fulladok meg a szabad levegőn. Persze ez sem az iskolánk érdeme. Az viszont az, hogy nem tudnak megfelelő oktatást biztosítani. Nincsenek rendes tanáraink, nincs rendes tanmenetünk, nincs semmink. Jegyeink azok vannak. Többnyire egyesek. Ma is bementem, mert első öt óra ételkészítés. Ebből kettő volt megtartva és nem csináltam semmit csak ültem és hallgattam az aktuális felelőt, mégis kollektíve egyest kaptam mert az osztálytársaim beszélnek. Nem panaszkodhatom mert már megszokhattam volna. Idén nem ez az első. Aztán meg várhattunk az angol tanárra, aki a harmadik óra vége előtt 10 perccel esett be, csak hogy kizavarjon minket szünetre, mert a tételekből senki nem felelt, majd most megtanuljuk alapon. Én a következő óra elején feleltem és azt csináltam amit eddig, hallgattam. Az óra végével közölte velünk, hogy még hatodik órában megtartja az angolt - ami eredetileg hatodik, hetedik órában lett volna - és addig maradjunk ott. Megkérdeztük tőle, hogy mit csináljunk addig. Erre a válasz, üljünk be az osztályfőnöki órájára. Csókolom tanárnő, szerdán találkozunk.

A buszon meg két erősen roma beállítottságú és bőrszínű egyén, roma muzsikát hallgatott a telefonjáról. Ennyit a tömegközlekedésről.

Február 15. Fekete vasárnap.

Reggel olyan gyomorgörccsel ébredtem ami rosszabb volt minden másnaposságnál. Az érzés leírhatatlan. Tudtam hogy elrontottam mindent és most mindennek vége, de az agyam ezt nem tudta feldolgozni. Nem nagyon szólt hozzám, csak feküdt a fal felé fordulva. Miután azt mondta nekem, hogy most ki kell találnia, hogy mit mondjon az anyukájának, hogy miért szakítottunk, elkapott a sírógörcs. Csak néztem a falakat, tudva, hogy soha többé nem látom őket. El akartam menni és éreztem, hogy ő is ezt akarja, de nem mondta, nekem meg nem ment. Miután többször kértem, hogy mondjon valamit, hogy most mi fog történni velünk és nem tudott semmit sem mondani, éreztem hogy komolyan gondolja és eldobja ezt a fél évet, mert olyan erős az érzés, hogy nem akar engem látni soha többé. Én elmondtam neki őszintén, mit érzek és mit gondolok. Nem akartam hogy szakítson velem, de ha ő ezt ennyire akarja, akkor ennyi volt. Szarul éreztem magam nagyon. Nem tudom, mikor döntött úgy, hogy megpróbálja velem folytatni, csak azt tudom, hogy szeret és igazából ő sem akar elveszíteni, csak nehéz feldolgoznia ezt az egészet. Az egész nap fagyos volt, de estére azért kezdett megolvadni a jég.

Szeretlek Kata! Nagyon!

Február 14. Kaukázus - Hóvihar.

Este Kaukázus koncertre mentünk a Katával. Persze magára a koncertre nem nagyon emlékszünk de én emlékezetessé tettem a dolgot. Részegen úgy érzem, hogy el kell mondanom neki olyan dolgokat amiket régen csináltam, amikor még bűnös életet éltem. Persze ezt nagyon jól tudom, hogy nem kéne, csak ilyenkor megszáll valami olyan érzés ami miatt úgy gondolom, hogy jobb ha tud ilyen dolgokat, mert a Tuti Gimiből tanultam, hogy a dolgok előbb vagy utúbb kiderülnek és ha úgy derülnek ki ,akkor az sokkal rosszabb, ezért elmondtam neki egy olyan dolgot amitől minden ép eszű ember kiborulna és ő is. Ki is zárt a kapu elé hóviharban, aztán a megsajnált mert eszébe jutott a Hozé - bővebben itt: http://hoze.blog.hu/ - aki azt mondta, hogy ne hagyjuk a részeg barátunkat a hóban, mert megfagy. Ez volt a szerencsém. Pedig már elgondolkodtam azon, hogy hol találhatnék valami meleg helyet, de nem jutott eszembe semmi. Beengedett, de nem akarta hogy az ágyon aludjak és igazából azt sem akarta, hogy mostantól bármi köze is legyen hozzám és ezt jó hangosan, sírva a tudtomra is adta. Hajnali egykor. Ő sírt, én meg azt hittem, hogy itt a világvége és azt éreztem, hogy most el fogom veszíteni, pedig nagyon szeretem. Amikor elfáradt a nagy veszekedésben, lefeküdt és magára húzta a takarót. Én is lefeküdtem és azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Nagyon nehezen aludtam el.

Február 13. Szexhoroszkóp.

Nem tudom valójában, hogyan jutottam el idáig, de szexhoroszkópot olvasok. Azt írja, hogy végtelen gyengédségre vagyok képes, amivel kedvesemet ajándékozom meg, de ugyanakkor igénylem, hogy Ő is nagyon figyelmes legyen velem. Nagyon mély lelki összhang alakulhat ki köztünk a napokban, de ennek előfeltétele a kölcsönösség - akár a szexben is. Hát igen, a kölcsönösség fontos. Nem jó egyedül szexelni. A másik meg az, hogy pontosan érezzük hogy mire vágyik a másik, ezért még a legtitkosabb vágyait is ki tudom elégíteni. Ja és igaz, hogy most a kapcsolatunknak inkább a lelki oldala érdekel. Ha azt tapasztalom, hogy a partnerem nincs rám hangolódva, legyek vele kedvesebb. Ejj!

Vagy sűrűbben kéne ezt olvasnom, vagy egyáltalán nem.

Jaés péntektizenhárom van.

Február 12. HS7

Az új Heaven Street 7 album szar. Röviden tömören. Persze a Gabesznak ez tetszik. Ő azt hiszi, hogy az alternatív zenének nincs értelme és jó az ha összefüggéstelen és rossz a szöveg. Nem igazán van igaza szerintem, mert szerintem meg szar.

Február 11. Búcsú.

Elbúcsúztattuk az Attilát, csak ahogy illik. Az első üveg konyak után előkerült egy második is, ami kétszer akkora volt, mint az előző és az első korsó sör után jött a második ami kettő. Mindenki jól érezte magát, kivéve a Gege barátnőjét, aki epres sört ivott. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit iszik, csak odavágta, hogy "epört". Epört. Én abban a tudatban voltam, hogy ez valami vasasi tájszólás lehet - mert ő ugye onnan származik ,ha egyáltalán származhat bárki is vasasról - nem firtattam tovább, de ő úgy gondolta, hogy meg kell ezt magyaráznia és gyorsan hozzátette. "Epör. Az epres sör. Epör. Érted?" Persze, hogy értettem. Jobban mint gondolta volna és ebből vontam le a következtetést, hogy aki epres sört iszik, az következésképpen nem érezheti jól magát. Az eprös lányt leszámítva nem volt semmi különös vagy fura dolog az estében. Leszámítva a jobb karomon egy vastag alkoholos filc rémálmából manifesztálódó szívecskét, amit trendin egy nyil nyársal és a közepében egy "Lajos" felirat díszeleg. No komment.

Február 10. Még mindig.

Még mindig hideg van. Ezt nagyon érzem. Főleg, mert nincs hajam, vagyis van csak nem túl hosszú, mert ugye a tegnapelőtti italozás alkalmával véletlenül levágódott, mert ugye a Dávidnál volt a Kálmy hajnyíró berendezése és úgy gondoltam, hogy majd jó lesz, mert most már inkább melegebb lesz, mint hideg. Akkor jó ötletnek tűnt. Elárulom, nem volt az, viszont könnyen tisztítható. A Kata utálja, anyukám szerint jó, a húgom szerint meg "nagyon király".

Február 9. Munka és halál.

Dolgozni mindig élmény másnaposan. Ma is az volt. Para-Kovács imre írt valami ilyesmit egyszer, hogy: "...nem maradt más, csak munka és halál." De az nagyon.

Február 8. Vasárnap.

A Dávidot kidobta a barátnője. Vagy is hát elment. Az egyik reggel amikor a Dávid fölébredt, hozzá kell tennem, hogy neki délután kettőkor van reggel, a Szandra már összepakolt, közölte vele, hogy megbízhatatlan és elege van, ezért elmegy. A Dávid reménykedik benne, hogy kibékülnek, de ha nem akkor elmegy stoppal Tájföldre. Ez egy nagyon jó ötlet, csak éppen útbaesik néhány olyan ország, amiket kis jóindulattal is csak háborús övezetként emlegetnek. Ott majd siet. Én nem akarnék az életem kockáztatásával eljutni Tájföldre, de lehet, hogy megéri. Jók a táj kurvák. Mindegy. Mivel úgy gondoltam, hogy kiveszem a részem a fájdalmából, kellő mennyiségű sör elfogyasztása után úgy gondoltuk, hogy szükségünk lesz némi fórraltborra is. Találtunk is egy három literes demizsont, öregapám borával, amit kedvesen kerékhegyi rettenetesnek becézgetünk magunk közt és aminek a tartalmát természetesen el kellett fogyasztanunk némi házipálinka kíséretében. Narancs híján alma. Élmény volt. A Dé hajnali kettőkor távozott én meg lefeküdtem és éreztem, hogy a reggel nagyon fog fájni.

Február 7. Pincebuli.

Ma valószínűleg kihagytam életem legszínvonalasabb pincebuliját. Reggel még szép idő volt sütött a nap, e délután kettő körül elkezdett esni. Ez csak a pince elhelyezkedése szempontjából akadály, mivel ha kocsival mész, akkor is térdig sáros leszel és mi van ha nincs kocsid? Meg ugye reggel felébredni a ház mellett a sárban, rozsdás alumínium szájjal, vérző fejjel, kihagyhatatlan élményt biztosított volna. A legjobb mikor a varjak vájják ki a szemed, mert azt hitték meghaltál. Maradtam inkább az életnél. Jobb az.

Február 6. Tasnádi.

Ma temették Tasnádit. Mert ugye meghalt. E miatt a dolog miatt majdnem lekéstem a buszomat. Kell egy kocsi. Mert tudatában voltam ennek a dolognak, mert megírta az újság, hogy lezárások lesznek, de én mégis a 6-os buszra szálltam fel, ami ugye a temető felé megy. Hát most nem ment. Megállt a temető sarkánál és várt. Személy szerint Gyurcsány Ferencre, aki kisebb kíséretével fél órára megbénította a forgalmat. A kisebb kíséret két motoros rendőrből, két Skoda Oktáviából, két A6-os audiból és egy Audi Q7-es terepjáróból állt. Állami kiadásként leírva. Végül is gazdag országban élünk. A gazdasági világválság nem hat ki Fecóra és a haverjaira ott fönt. A magasság miatt lehet. Még a válság sem ér el olyan magaslatokat. Nem baj, elment. Maradt a nyugdíjasok tömege, akik gyalog, kocsival, busszal, esetleg különjárattal érkeztek, mert ugye ez akkora esemény volt, hogy különjáratot kellett indítani azért, hogy Rózsika néni is itt lehessen Csányoszróról és holnap el tudja mondani a Csányoszrói közértes Julikának, hogy ő igen is volt a Tasnádi temetésén és deszép volt és ott volt a Gyurcsány is meg egy csomó miniszter a tévébő és hú de jó volt. Aztán a másik meg az, hogy jönnek ki a vénasszonyok a temetésről nevetgélve. Biztos közeli hozzátartozók voltak. Aztán megpróbálnak felszállni hatvanan arra a buszra ami már így is tele van és kiabálnak, hogy Gizikém fönt vagy? Azt hiszem a pécsi polgármesterek el vannak átkozva. Nyugodj békében Tasnádi! Éljen Toller! Szerencsétlen.

Február 5. Univerzum.

Csoda történt. Verőfényes napsütésre ébredtem és a Kata vett sárga cipőt. A kabátja is sárga. Cuki. Aztán megkérdezte hogy mit keresek én itt. Mármint az univerzumban miért ezt a helyet foglalom el. Én mondtam, hogy azért teremtettek, hogy vele legyek, de ezt a választ nem fogadta el, viszont más egyebet nem tudtam neki mondani, mert nem éreztem az agyamat képesnek normális gondolkodásra.
Az agyam rántott hús.

Február 3. Fél év.

Ma vagyunk fél éve együtt a Katával. Vagy is szerinte tegnap előtt, szerintem meg holnap. Ez ilyen köztes nap, ezért iszunk rá egy kis pezsgőt. Tudom nem sok ez, de az egy éjszakás kalandok világában azért már jelent valamit.

Február 2. Elmúlt.

Elmúlt a szörnyű fejfájás, de a testem még nem regenerálódott teljesen. Iskolába kellett mennem, ami sikerült is két órás késéssel. Nem kell elkapkodni. Én nem értem, hogy az angoltanár miért nem hiszi el, hogy én nem akarok felelni, amikor én teljesen komolyan mondom. Ilyenek ezek a tanárok. Nem törődnek az emberrel. A nap sem igazán. A fénylő égitest szempontjából, na az nem is tette tiszteletét Pécs lakóinak, a napként behatárolt időintervallum meg elszállt egy szempillantás alatt. Szép nap volt, bár ne lett volna.

Február 1. Másnap.

Jól kezdődik a február. Szép hónap. A gyomrom megpróbál kifordulni a számon. Az agyam ugyan ezt teszi. Szerencsére nem tudnak dűlőre jutni ezért mindkettő marad a helyén, de kitartóan harcolnak. A délben elfogyasztott fél tányér leves sem segít. Ezen csak az alvás. De ha az sem akkor nem tudom. Holnap kiderül.

Január. 31. Vodka

A vodka alattomos dolog, főleg ha féláron van és az ember megiszik rá még két liter forralt bort. Erről nincs mit mondani.

Jan 30. 8 óra munka...

Ami csak hét és ma csak hat és ebből 4 óra elmeroggyant baromság. Az embernek mindegy, hogy mennyit kell dolgozni a ha nincs mit csinálni. A legrosszabb az amikor csak ülünk és nem történik semmi. Vagyis ez nem teljesen így van, történik. Bejön két ember aztán miután levetkőznek és leülnek, felállnak, felöltöznek és elmennek. Érdekes dolog az emberi elme, vagy kényelmetlen a szék. A szakácsnak tanuló cigány lányok kiborítóak, az idegesség a tetőfokára hág. Mindenki ki van akadva azon, hogy nincs vendég és ez nem túl jó az étterem jövőjét illetően. Nem számít mert vasárnap elvileg lesz új szőnyeg. Vendégcsalogató szőnyeg. Állat.

Jan 29. Gyomorgörcs.

Hasfájás, hányás. Nem részletezném.

Január 28. Szerszámok.

El kellett mennünk a szerszámokért a helyre. A nő azt hitte hogy a munkadíj benne van az anyagárban. Rosszul hitte. Viszont elég viccesen vette a dolgot, hogy plusz tízezreket kell kifizetnie. A végeredmény szép lett, a pénz ki lett fizetve, panaszra nincs ok.

Január 27. Kagyló.

Ma megcsináltam életem első rántottkagylóját az Attila hatására. Bejött az étterembe és kagylót akart enni és nagy nehezen kitaláltuk, hogy ilyet tud. Hát rám nem volt ez olyan nagy hatással. A kagylónak olyan az íze, mint a halnak csak sokkal rosszabb. Lehet hogy ők Calviban éjjel nappal pirított kagylót esznek, de inkább egy jó pacalpörkölt, amit szintén nem eszek meg. A kagyló nem hal. Az íze olyan, de vannak belsőségei is meg furcsa dolgok még benne. Nem jó az.

Január 26. Hobbibeton.

A cím alapján felmerül a kérdés, hogy ki az a barom aki hobbiból betonozni akar? Senki.

Még elég friss az élmény, fájnak a kezeim.
Pécs, reggel fél nyolc, hideg. A motor jár. Két nem túl nyugodt ember köröz a platós Transzporter körül. A köd elenyésző és mikor meglátnak, azonnal beugranak a kocsiba és várnak. Engem. Kell menni anyagért. Elindulunk, az út száraz, a rádióból egy lány énekli diszkós verzióban: In dö lend of dö mórning szán. Az anyag neve Esztrich beton. Hamar fölkerül a platóra. Mehetünk a helyre, ahol ezzel az anyaggal kell elfedni az eredeti aljzatot.
Namármost a Komlói úton a kétemeletes bányászházak második emelete nincsen alacsonyan. Az első emelet a második emelet helyén van, mert oda kellett költöznie a földszint miatt, mert ugye az van az első emelet helyén. Köcsög kommunisták. Voltunk hárman. A zsákok súlya egyenként 40 kiló. Felszenvedtünk egyenkét egy-egy zsákot, erre ugye rá kellett pihenni, nem úgy megy az. Kávé, cigi. Én persze csak kávé. Ki is köptem volna a tüdőmet a Pirosvájszrojtól. Gyuszkó itt a munkavállaló ember, aki a Kata anyukájának az élettársa. Én azért mentem, mert neki sincs és az emberének, aki szintén Gyula, sem van jogosítványa. Tehát én vezetek. Az eredeti tényállás az az volt, hogy én odafuvarozom őket, segítek fölpakolni a zsákokat és kalap-kabát. Persze nem így történt.Felvittük az első szerelmünket a másodikra és megálltunk. A Gyuszkó elkezdett gondolkodni. -Hát ha úgy számoljuk, 3 centivel, 20 négyzetméter az...-Harminc zsák - mondom én. -Mit harminc,, tizenöt. 40 kilós egy zsák. Négyzetméterenként 60 kiló, az hat mázsa, tehát tizenöt. Jó vagyok matekban. Főleg fejben.Akkormeg mi a faszért van még lent 21 zsák? Ezt a kérdést nem tettem fel. Csak úgy magamban és reméltem, hogy amit fölcipelünk az marad is és nem kell lecipelni, mert ugye az ember azt gondolná, hogy lefelé könnyebb. El kell áruljam, nem. Fölfelé azzal kűszködsz, hogy valahogy felérj, lefelé meg azzal, hogy ne ess orra a negyvenes zsákkal. Elmondom, az utóbbi nehezebb. Mindegy. Fölszenvedtük a 24 zsákot, az ugye fejenként nyolc. Úgy az ötödik környékén kezdett a környezet élesen megváltozni. Az addig éles és kivehető, helyenként szines lépcsőház kezdett átmenni monoton fehérségbe. A zsákot még sikerült elvinni a rendeltetési helyére, de utána leültem a lépcsőházban és aktívan nem kaptam levegőt. Ez eltartott egy darabig. Az utolsó három zsákkal nem volt baj. Kifújtam magam és örültem, hogy végre vége. Aztán a Gyuszkó megkért hogy maradjak, míg ők eldolgoznak egy zsákot és akkor meglátják, hogy kell e még. Nem értettem. Az elöbb számolta ki, hogy 15 kell, 24-et vittünk, mi itt a probléma. De maradtam. A második vödör anyagot már én kevertem és délre befejeztük a betonozást. Legközelebb megkér, hogy vigyünk pár szerszámot valahova és építünk egy házat.Örömmel fogok menni.

Január 25. Eredet.

Kiderült. A betegség egy vörös hajú, dagadt, hétéves lány személyében érkezett, valamikor még a hét közepén. Én persze sokkal régebb óta voltam beteg ezért az én tünetegyüttesemet függetlenítettem és arra jutottam hogy én egyszerűen megfáztam, amikor az Attila hazajött és hajmosás után, vizes hajjal ki kellett menjek mert a Dé rámverte az ablakot. Igen. A Dávid. Na ő egy érdekes figura. Úgy néz ki mint Brad Pitt csak kevésbé olyan izmos és hosszú szakálla van. Ehhez régen iszonyatos, lovagkorba illő, hosszú haj is társult. Tiszta oroszlánszívű Richárd. Csak neki inkább úgy volt köze az oroszlánokhoz, hogy nem igazán fürdött, csak úgy hetente és az nem jelentette azt, hogy alsónadrágot is cserélt. Majd még valamikor visszatérek rá. Most vissza a betegséghez. A betegséget Rózsának hívják és vígan rohangált itt, miközben szórta szét a rossebet, mert az anyja átküldte. El tudom képzelni. "Kislányom, menj már át kicsit a szomszédba, nálunk már mindenki beteg!" A mai szülők nagyon felelősségteljesek. Holnap a kutyát is átküldik mert rühes. Lassan le kell zárnom a radiátort, nekem nincs lázam, de ha így folytatódik, lesz. 30° van a lakásban.A fűtést szeretem. Meleget csinál ha hideg van.

Január 24. Továbbfertőződés.

A Kata is elkapta. Várható volt. Az összes családtagom a nappali közepén fekszik 38°C-os lázzal. A középkorban lelocsolták volna őket olajjal és rájuk dobtak volna egy égő fáklyát. Még jó, hogy az elmúlt egypár száz évben megfigyelhető volt a társadalmunkon némi kultúrálódás. Különben most égnének olthatatlanul. Mindenki lázas, én voltam csak, aki egyszerűen rosszul volt, láz nélkül. Nem hiszem hogy jobb lett volna úgy. Az elmúlt 5 évben nem voltam lázas és előtte sem emlékszem mikor volt ilyen utoljára. Halványan dereng úgy kb nyolc évvel ez elöttről, hogy anyukám hidegvizes lepedőbe bugyolál a hidegvizes fürdő után. Vacogtam. Most viszont én egyre jobban vagyok, ők meg egyre rosszabbul. Pedig kishugom volt először beteg, a Veronika. Őt nem túlságosan érdekelte ez a dolog ezért hozta-vitte magával a dolgot, így mindenki kaphatott belőle annyit amennyi kellett. Ha valaki nem kapta el, annak nagy szerencséje volt. Nekünk nem.

Január 23. Celeb.

Egyre több TV-ből ismert személyiséget vélek felfedezni a városban. Ma például eléggé meglepődtem, amikor a 32-es buszt a Múmia 1-et megszemélyesítő Arnold Vosloo vezette. PK Rt-s egyenruhában egy kicsit jobban nézett ki, mint foszló arcal szakadt rongyokban, de akkor is furcsának találtam. Aztán amikor a sétálóutca végén, egy sajtos-szalonnás dolgot próbáltam megfelelően a számba orientálni, szembe jött Monk a flúgos nyomozó, akkor már meg sem lepődtem. Nyáron találkoztam már Steven Segallal - aki szerintem keményebb mint Chuck Norris- és egyszer még régen a Magdi nénivel is a Barátokköztből. Élmény volt. Nem értem én ezt. Hollywoodban nem tudtak érvényesülni most megpróbálják Magyarországon. Végül is érthető. A lehetőségek tárháza ez az ország, csak meg kell találni. A nagy Magyar álom beteljesülését hagyjátok meg a magyaroknak.

Celebek haza!

Január 22. Fáj.

A megfázás kezd eluralkodni rajtam. Minden tünet stimmel. Orrnyálkahártya váladékozás, izomgyengeség, torokfájás és most a köhögés is. A mázes tea nem segít, a fokhagymás pirítós ideiglenesen. Érzem, ahogy a kis vírusok a nyálkahártyám mélyebb részeibe férkőznek és megkezdik áldásos tevékenységüket, én meg nem kapok levegőt. Még jó, hogy az egyszerű megfázás tünetei 2-3 nap alatt enyhülnek, és általában 7-8 nap alatt bekövetkezik a gyógyulás. 5 napja nem kapok levegőt. Talán máshol kéne keresnem. Ja és ha nem megfelelően kezelem a heveny légúti tünetekkel járó kórképet, akkor bakteriális felülfertőződés következtében arc- és homloküreg-, mandula-, középfül- és tüdőgyulladást is kaphatok. Legalább is az orvos mindig ezzel jön. Szerinte minden egyes megfázásom tüdőgyulladásba fog torkollani, ha nem szedem be azt az öt féle gyógyszert amit felírt. Én meg persze bólogatok, hogy így van és nem szedem be. Aztán meg csodálkozom, hogy mégsem lett tüdőgyulladásom. Majd meglátjuk most mi lesz. Én türelmes vagyok. Gyere csak tüdőgyulladás, tárt karokkal várlak!

Január 21. Felmelegedés.

Eltűnt a hideg. Most van helyette eső. Éljen.

Január 20. Bowling.

A bowling nevű játékot sokféleképpen lehet játszani. Persze semmiféleképpen sem úgy ahogy azt eredetileg kéne és itt egyáltalán nem az a lényeg, hogy ledöntsd a bábukat. Lehet "ki dob messzebbre bowlinggolyóval" című játékot játszani, ami nagyon izgalmas lehet, de mi mégis inkább a "ki tudja gyorsabban gurítani a bowlinggolyót" változatot erőltettük. Attila felállította a rekordot 32.57-el. Szóval 32 km/órás sebességgel gurította a labdát. Én persze tartom a negatív rekordot 1.72 km/h-val. Valakinek ezt is kell. Van egy figura aki a Rubik-kocka kirakás negatív rekordját tartja. 23 év alatt sikerült kiraknia. De éjjel-nappal azt csinálta. Ez azért már tiszteletre méltó dolog.

Bowlingozni király. Leszámítva a másnap jelentkező izomlázat.

Január 19. Náthás világhír.

Hajnalban arra ébredtem, hogy az orromon nem kapok levegőt. Ez azt eredményezte, hogy kiszáradt a szám, mert csak azon keresztül tudtam lélegezni. Ez hajnali négyre megoldódott az által, hogy az egyik orrlyukam kidugult ezért el tudtam aludni. Persze hajnali 6kor kelnem kellett és azóta is taknyom nyálam egybefolyik. Jelenleg mézestea-fokhagymás pirítós kombinációval kúrálom magam. Bár ezt inkább pirítósos fokhagymának mondanám. Fincsi. Holnap elindulunk a világhír felé. Mert hát én is, mint minden normális ember, amikor végzett a sulival beállt egy pánk-rock bandába. Holnap próba. Én meg nem fogok tudni énekelni a torkom miatt. Ugrott a külföldi lemezszerződés. Jövő héten felvesszük a számainkat stúdióban. Elmondom, hogy nem lesz túl hosszú művelet, mivel két játszható számunk van. Ezt értük el fél év alatt. Kifejezetten jó a tempó. De most sztárok leszünk. Érzem.

Január 18. Idegenlégió.

Hazajött az Attila - új nevén Pálfi Ádám - a francia idegenlégióból. A legjobb barátom. Bár valószínűleg az év vége felé lelövik az afgánok. Vagy ő lövi le az afgánokat. Az utóbbinak én személy szerint jobban örülnék és szerintem ő is. Hozott nekem légiós szíjat, amivel lehet verekedni meg sört nyitni. Praktikus. Sok újat is tanultam tőle, például azt, hogy mi az a 11. Hát az az, amikor szopatod a kurvát és amikor elélvezel lenyomod a torkáig. Ez azt eredményezi hogy az orrán fog kifolyni. Na az a 11. A másik a kalóz. Az alap szituáció ugyan ez, csak itt a szemébe élvezel, aztán amikor elkezdi a kezével dörzsölgetni a szemét, rálépsz az egyik lábára. Érdekes látvány lehet. Azokat a történeteket, amikben egy embernek kifolyt a bele, meg már megszoktam.

Szia Attila. Örülök, hogy megjöttél.

Január 17. Munkahely.

Ma a Kerényi (üzletvezető) bejelentette, hogy jövő hónaptól valószínűleg nem lesz munkahelyünk mert a nagyfőnök nem tud fizetni. Mindenki örült. Volt aki alkoholba fojtotta idegességét. A konyhalány -ha lehet így nevezni, mivel van már vagy hatvan éves- eleget ivott ahoz, hogy részegnek lehessen mondani és magából kikelve üvöltözött, hogy "Ez mekkora féreg!", meg "Öcsém, ilyet még nem látott a világ." Ami személy szerint nekem a legjobban tetszett, az a következő kis jelenet volt. Az ajtón belép két nő és két férfi, két gyerekkel. Margó reakciója erre annyi: "Rugdosnám őket a tengeri földön a kuruca között. Ütném őket ostorral." Nem hiába, mindenki máshogyan vezeti le a feszültséget. Ő így. Persze hatalmas összeesküvést sejt a háttérben, vagyis ő tudja, hogy itt "miről van szó". Én nem tudom, de ő kifejezetten tudja. Szóval úgy tűnik, hogy a következő hónapban, így február elején, már nem lesz hova menjünk dolgozni. Erről mindenkinek egyöntetűen az a véleménye, hogy: "Én nem is fogok sehova sem menni, érted? Január, február, március, nem lesz itt semmi. Majd április végén elmegyek valahova.". Elég régóta dolgoznak egy helyen ahhoz, hogy ugyan úgy gondolkodjanak. Szörnyű ez a fajta kollektív tudatmódosulás. Lehet, hogy a pince van rájuk ilyen hatással, mert ugye az étterem egy rohadt pincében van. Hét láb mélyen a föld alatt. Tisztára mint a koporsóban. Nem baj, szokják.

Életrendelés kiszállításra. Kérnék 10 deka életet!

Január 16. Uborkasaláta.

A hideg szünni látszott, aztán visszatért eredeti foglalkozásához és megint hideg lett. Gáz még mindig nincs, viszont még mindig van jég. Dubary-sertésszelet is volt. Péntek lévén arra számítottunk, hogy az emberek be fognak jönni az étterembe. Megváltásnak tűnt amikor fél hétkor bejött egy ember és azt mondta, hogy fél óra múlva jönnének vacsorázni. Megfogtuk az Isten lábát. Persze fantáziájuk nem volt, mert hárman közülük ugyan azt ették. Ezen kívül nem történt semmi. Kivéve, hogyí az üzletvezetőnk kiselőadást tartott arról, hogy miért nem kapunk rendesen fizetést. Ezt a dolgot arra vezette vissza, hogy nem dolgozunk rendesen meg, hogy hülyék vagyunk. Lehet, igaza van. Bár én sokkal inkább azt gondolom, hogy az emberek azért nem dolgoznak rendesen mert nem kapnak fizetést és nem fordítva. Legalább is ezt állítják. Bowlingozni meg mindenki szeret. Inkább bowlingoznak, mint esznek. Ha Norbi ezt tudná... Persze annyira nem egészséges ez a művelet amikor már a harmadik pohár bort, vagy negyedik korsó sört isszák közben. Igen, így tudják élvezni ezt a dolgot. Talán az alkohol fogyasztása egyenes arányosságban áll a bowlingozási vággyal vagy a azzal az érzéssel, hogy egyre jobban tudnak bowlingozni. Az ital sok mindenre képes. Legfőképpen a szociális érzékünk az, ami ki tud velünk szúrni. Jobb ha az ember részegen nem létesít társas kapcsolatokat, mert másnap nagyon meglepődhet, hogy a hölgy vagy úr nem teljesen úgy néz ki mint ahogy az előző este. Tehát egy lecsúszott takarítónő is lehet topmodell pár órára megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása után. Ne igyunk. De az emberek isznak. A konyhalányunk is. Ebből az adódik hogy teljesen ki van borulva, hogy a nők az ezernyolcszázas évek végén elérték, hogy egyenlőként kezeljék őket a férfiakkal, ez okból neki most dolgoznia kell. Sajnálom őszintén.

"Ez kell az emancipált seggeteknek. Uborkasaláta."

Január 15. Csütörtök.

Ez a nap ez csodálatos volt. Telve kacsaaprólékból készült húslevessel, arany galuska tervezettel, asztalláb pucolással, identitászavarral, folyamatosan nassoló cigánylányokkal. Ja és volt egy kutya is. Azt nem tudom, hogy ő hogy jön a képbe, de kifejezetten ott volt. Állt és remegett. Kutya hideg van.

A netet lekorlátozták. Megfosztottak a szabadság érzésétől.

.

Január 14. Jég.

Az utcát jégpáncél borítja. A buszok nem járnak, az emberek azért próbálnak. Több kevesebb sikerrel. A Honvéd-kórház tele van törött, vérző, síró, panaszkodó, mesélő, követelőző emberekkel. Meg a létező összes kereskedelmi tv-csatorna stábjaival. Ez utóbbiak embereket kérdezgetnek, azok meg általában válaszolnak is nekik, mert az emberek imádnak panaszkodni. És tessék, engem meg sem kérdeztek pedig én is a jég áldozata voltam. Természetesen én is mint az összes többi ember elestem és utána égett is a tenyerem jól. Az esti híradóban így is szerepeltem egy fél pillanatra. Sztár vagyok.

Január 13. Senki.

Ma nem evett senki. Azon a két páron kívül akik pizzát ettek. Az egyik pár a szokásos fiú - lány felállást követte, bár a lány elég csúnya volt és csípős, hagymás, gombás, babos pizát evett. A fiú nwm tudott megenni egy 32-es pizzát, a lány pedig igen. Ez elég nagy szégyen, viszont ha a méretbeli különbségeket nézzük, annyira nem is. A lány kétszer akkora fenékkel rendelkezett mint egy átlgos, nagy fenekű ember. Lehet hogy nem is gyomorba ment, hanem egyből fenékre. Norbi, a magyar fitneszguru bekaphatja a szívbillentyűelégtelenségével meg a csoffadt, kecskebékatestű feleségével. A másik pár két férfi volt és nem értették meg, hogy még a lépcsőházban sem ehetik meg a 45-ös pizzát, mert csak 32-est szolgálunk fel helyben fogyasztásra. Nagy duzzogva megették ketten a kisebbet is.
A néhágy halálos áldozatról, akiket a menü elfogyasztása folytán ért a halál, nem beszélnék.
Tehát ma az emberek éheztek. Valószínüleg a hideg miatt. Megfagytak a vonalak. A gáz sem jön. Sosem lesz meleg.
Itt a világvége.

Január 12. Sajtos - szalonnás táska.

A pékségben a nő átvert. A nap folyamán, miután megettem egy hamburgert ami nem volt igazán 650 HuF értékű, rám jött az éhség. Úgy gondoltam, hogy a közeli pékségben kapható sajtos - szalonnás táska dolog, ami nagyon finom, megoldásként szolgál a problémámra. Be is mentem Katával (a lánnyal aki arra hivatott, hogy végigkíséri és enyhítő körülményként hat nyomorúságos életemre) az oldalamon. Miután közterület felügyelők megvették a napi kötelező vaníliás dolgukat és a betévedt srácok a kis ebédpótlót, én is kértem a kis sajtos - szalonnás táskáimat. Meg is kaptam, úgy hittem hiánytalanul. A mennyiséggel nem is volt probléma, ahogy a minőséggel sem. Miután élvezettel elfogyasztottam az egyiket, mohón beleharaptam a másikba. A fenséges sajtos - szalonnás ízorgia hirtelen összeomlott egy édes, túrós íz által. Ekkor döbbentem rá, hogy a nő átvert. Mondhatnám, hogy figyelmetlenségéből adódóan, "véletlenül" túrósat adott, SAJTOS - SZALONNÁS HELYETT, de nem mondom, mert valamivel táplálni kell a haragot. Szóval átvert engem. Engem, aki megfizetett azért, hogy megehessen két darab, ismétlem kettő darab sajtos - szalonnás izét. A Kata mentette meg a helyzetet, azzal hogy megette, különben visszamentem volna és mondtam volna neki, hogy nem ezt kértem és adjon helyette olyat. Gondolom annyira nem örült volna annyira egy megharapott, túrós batyunak, de itt elvekről van szó. Viszont ezt most megúszta. Ezentúl is büntetlenül szedheti jóhiszemű, sajtos - szalonnás akármit akaró, mit sem sejtő áldozatait.

Január 11. Izomláz.

A tegnapi korcsolyázás beütött. Fáj mindenem. Amikor elkezdtem korcsolyázni, akkor kezdődött. A kölcsönzött korit, miután sikeresen megpróbáltam ráerőszakolni a lábamra nem igazán lehetett rendesen bekötni. Persze ezt a jégen kellett korrigálnom, avagy utánkötnöm, Ez sikerült is, de nem lett kényelmesebb. Elkezdett fájni a lábam. Nem szokta a kisebbségi roma származású állampolgár (cigány) a szántást. Persze nem is nagyon érdekelt, hogy fáj, kemény vagyok kibírom. Aztán azt vettem észre hogy már kezd egyre kevésbé fájni. Persze nem azért volt mert kezdtem hozzászokni, hanem mert lezsibbadt a lábam és nem igazán éreztem. Aztán most meg de. A megfázás kezdeti tünetei is kezdtek jelentkezni rajtam, csak úgy, mint az önkéntesen börtönbe vonuló elítélt. Talán holnapra ideér. Szóval most megfázás van. Nem tudom miért gondolom úgy, hogy a rizses hús bármit is változtat jelenlegi állapotomon, de azért megpróbálom.

Jó éjszakát marhapörkölt!

Január 10. A jég egy csodálatos dolog.

Délután puszta önkínzásból ellátogattunk a pécsi műjégpályára, mert hát milyen mókás dolog is a jégen - ami ugyebár egy csúszós, stabil álló helyzet létesítésére nem igazán alkalmas, hideg felület – egy korcsolyának nevezett kényelmetlen, merev, műanyag darabbal, aminek az aljára egy vaslap van erősítve, megpróbálni nem elesni. Ez a művelet többé kevésbé sikerült is, viszont már az elején problémák adódtak. Korcsolyát kellett kölcsönözni mivel akinek nincs, az azért mégsem cipőben akar a jégre rámenni – bár ez a Balatonon elég mókás volt – és ha mégis megpróbálná, akkor jön a ráncosfejü, mogorva, üvöltő, pályafigyelő ember, aki mutogatva kiabál, hogy: „Hémicsinász, gyösszleazonnal!”. Persze először belefúj a „tesitanársípjába”, aztán elordítja magát és ha ez sem keltené fel a bűnös figyelmét, akkor még egyszer sípol. Erre már odafigyel mindenki és megindul egy hat-nyolc fős tümeg abból az irányból, amerre mutogatott, aztán mikor odaérnek, kiemeli a tömegből azt az egyet, akinek igazából szólt. Aztán ott van még a dídzséember. Na ő ott a kovboj aki dídzsé is mert igazából „zenét” szolgáltat – vagy csak felvette kazettára a Rádió1 éjféli dídzsémixjét és azt bepakolja, mindenki nagy örömére – és a mellékfoglalatossága az, hogy a karámban (korcsolyapálya) lévő birkák - akik mozgása ,egy két kivétellel, leírható koncentrikus körökkel – menetirányának a megfordítása. Ezt elég egyszerűen elintézi úgy, hogy bemondja a hangosbemondóba, hogy: „A menetirány megváltozott”. Ezzel az egyszerű kijelentéssel 50-60 embert bír rá, hogy megforduljon és a már majdnem megszokott irányú, egyenletes mozgását megváltoztassa. Ja még olyat is csinál, hogy azt mondja, hogy: „A bójával elkerített részt, kérjük hagyják szabadon a kezdő korcsolyázóknak!”. Ő itt a király, mert melegben van mindig és mindenki azt csinálja amit mond. A büfében józan megfontolás nélkül – meg sem fordult a fejünkben – nem vásároltunk semmit. Két óra önfeledt siklás, és egy kezdődő izomláz után, elhagytuk a területet.

Csodás dolog a jég, de jobban szeretem a borjúhúsos kebapot.

Január 9. Hideg.

Kedves Attila!

A csivava sokkal finomabb ha hagyod futni. Bár ebben a hidegben nem hinném hogy futni lenne kedve. Szombat hajnalban mínusz 20°-várható.
Gondolom ott Afrikában vagy bárhol is vagy éppen, nem is fázol igazán. Itt egyre hidegebb van, de lilára fagyott kézzel is reménykedve várjuk a tavaszt. Persze a tél még csak most kezdődött és nem hinném hogy hamar vége lenne, mivel az ukránok elzárták a gázt. Hétfőn a szerződésben vállalt 38 millió köbméter gáz helyett csak 30 érkezett Magyarországra Ukrajna felől. Kedd délután fél négyre viszont teljesen leállt az orosz gáz szállítása Ukrajna felől, a gázcsapokat elzárták. Hétfőn éjszaka óta Ausztria felől is kevesebb gáz érkezik. A helyzet "nagyon komoly" - jelentette ki Zsuga János, aki biztos nagyon okos ember lehet. A nála még okosabb emberek azt mondják, hogy 2 hónap alatt éljük majd fel az ország vészgáztartalékát. Reméljük addig megjön a tavasz, rántottát meg majd nyáron eszünk, ha már megfő a betonon. Szerintem előbb-utóbb a netet is lekapcsolják az országról.

Vissza a sötét középkorba.

Január 8. Narnia.

Ma megtudtam hogy van néger kentaur is. Mondjuk miért ne lenne. Emberből is van néger.
A ruhásszekrény eltűnt, lett belőle fa. Ez ilyen fordított mechanizmus. Merthogy fából ruhásszekrény lesz az egy dolog, de, hogy egy ruhásszekrényből másik világ, aztán most egy fa, a fából meg az eredeti világ...

Tiszta középkori Mátrix. Szőr Neó, lovag ügynök, szentháromság. A jégkirálynőből meg gonosz lord uralkodó lett. Nem túl fantáziadús. Mondjuk lehetett volna tűzkirálynő vagy levelibéka. Aztán ott vannak a fonotthaju kislányok, hatalmas íjakkal meg a törpék, iszonyat rőt szakállal meg valamivel kisebb íjakkal
és Narnia újra megmenekült hála a néger kentauroknak! Meg még egy csomó furcsa állatnak, meg fának, meg négy gyereknek, öt egérnek, egy oroszlánnak, meg egy kürtnek. Ja és a dühös folyónak. Aztán elvitte őket a metró. Értitek nem? Metró.
Itt a metró, fuss el, vége.

Narni a a narniaiaké! Na meg az embereké akik ott akarnak élni békében. Éljen a király, haljon meg aki nem életre való.

Január 7. Memories.

Kedves Mikulás!

Tudom, hogy már január 7-e van és ez már nem aktuális, de most jutott eszembe megint. Remélem hogy vannak ott, ahol laksz jégtáblák és becsúszol egy jó vastag alá és nem kapol majd levegőt és megfulladsz. Az, hogy XBox-360-at nekem nem hoztál, bunkó, tirpák dolog. Ezek után nem csodálkoznék, ha a kipucolt bakancsomban, élesített egérfogót, vagy kibisztosított repeszgránátot találnál. Remélem úgy hozza a sors, hogy az egyik rénszarvasod - remélem Rudolf lesz az, mert őt már sokat láttam különböző filmekben - análisan közösülni fog veled, miközben te véletlenül elcsúsztál a jeges mittudoménhollakszon és csúszás közben egy kiálló jégdarab letépte a gatyádat. Remélem azért nem fogsz megfázni!

Őszinte híved: Ármin

Január 6. Semmi.

Január 6. az év 6. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 359 ( szökőévekben 360, de most nem az van) nap van hátra.

Fasza.

Fáradt vagyok, megyek aludni.

Január 5. Iskola.

Reggel hideg volt, aztán késöbb hideg lett és délutánra jött a hideg. A busz egy régi Ikarusz volt, eleinte szóló. Aztán csuklósra váltott. Ez annyiban volt jobb, hogy most már a szél is fújt. Nem csak a buszon kívül. Egy öreg néni keze odafagyott a vascsőhöz. Igaz, hogy a Lánc utcai rendelőbe ment, de akkor is. Az iskola felé több fagyott embert is láttam és a mikulást. Koszos, barna kabáttal és kopott, lyukas cipővel próbálta álcázni kilétét, de én átláttam rajta. Az iskolában -mit ad Isten- nem volt fűtés, de az 500 000 (félmillió) forintos digitális rajztábla működött. Az angoltanárnő kabátban vacogott és Coldplayt erőltetve az empéhárom lejátszójába dohányzott az iskolától 50 méterre az óvodánál. Egész nap egy fórró fürdőre vágytam és 40 millió forintra. Hazafelé hideg volt. A kutyámnak 3 napja csak a lehelletét láttam, ma már azt sem.

A buszjegy 300 forint, a bérletről ne is beszéljünk.

PK.Zrt Áldassék a neved!

Január 4.

Még mindig nem történt semmi. A hideg hidegebb lett és esze ágában sincs melegebb lenni. Egyszer egy hajléktalan mesélt nekem a focikarrierjéről egészen addig míg le nem fagyott a lába.

Január 3. A harmadik napon

Hát igen. Az emberek mérhetetlenül hülyék. Nem elég, hogy szilveszterkor berúgnak, alszanak, fekszenek, szenvednek, másodikára kijózanodnak, még rá is tesznek egy lapáttal. Elvégre csak egyszer van egy évben szilveszter, ezért tartaniuk kell utó esetleg pótszilvesztert is. 2-án fogják magukat, vagy valaki mást és elmennek különféle vendéglátóegységekbe sekélyesíteni az amúgy is sekélyes életüket.

Ha már úgy is kijózanodtunk, rúgjunk is be.

Utószilveszter eladó.

Jó év lesz ez is!

Szerencsére ezek az emberek nem gondolják úgy, hogy ha inniuk kell, akkor enni is. Nekem viszont ennem kell. Ezt érzem a gyomrom környékén. Habár egy kicsit más most ez az érzés, olyan, mint amit egy exkavátor érezhet amikor egy apró repedés folytán távozik az összes levegő a hidraulikus pumpájából. Persze az exkavátor nem érez semmit. Maximum a benne ülő bajuszos, kövér, atlétás, groteszk, brúszvilliszutánzat.

Eltünt a briós. Csak úgy mint a Csokito. Mind a kettő a ronda és finom kategóriába tartozott. Bár a brióst én nem szívesen ettem, csak néztem, ahogy a dagadt osztálytársaim tömték kétpofára, ahogy a még meleg briós megnedvesített felületére rászórt kristálycukor hozzátapadt a szájuk széléhez - főleg a sarkába - vagy csak potyogott alá a Gyárvárosi általános iskola kiemelkedő látványt nyújtó, 20x20 cm-es beltéri járolaputánzatára. Undorító.

A kekszes-barackdarabkás Bocicsokit sajnálom csak.

Bár mint utóbb kiderült az még van, csak én nem találom. Sajnálom.

Január 2. A második napon

Újabb csodálatos nap köszöntött ránk. Nem változott semmi, a lovak még mindig fagynak. Ma abban a csodálatos élményben lesz részem, hogy kideríthetem, hogy ki az az elvetemült paraszt aki Január 2-án nem tud megülni otthon a seggén és neki étterembe kell mennie enni, ugyanis ma dolgozom.

Éljen az utószilveszterezés és az Isten áldjon meg 67 kutyával és 17 gyerekkel mindenkit aki ezt a nézetet osztja!

Isten áldja Amerikát...

Jamuár 1. Kezdeti problémák.

Eljutottam idáig. Nem jöttem gyorsan, sem lassan. Elkezdtem blogot írni a cime az volt, hogy "Szavak egy új évhez". Persze ha az ember nem másnaposan Január elsején kezdene el blogot írni akkor talán sikerülne elmentenie a 60 soros szöveget amit leírt. Persze nem. Nem sikerült.

Most megpróbálom újra elölről összefoglalni azt amit nem lehet.

Igen. Az agy hiánya hatalmas problémát jelenthet bizonyos embereknek. Engem annyira nem zavar ez a dolog.

Szavak egy új évhez. Helló 2009.

Jó reggelt Mindenkinek! Arra ébredtünk hogy eltelt megint egy év és megint egy új év kezdődik. Persze voltak akiknek másmilyen volt ez az ébredés. Hasogató fejfájás, halálközeli állapot. Szinte már láttuk a fényt, aztán rájöttünk hogy reggel van. Ma sem halunk meg.

Mit hozott az év? A deres fákon és a hidegen kívül semmit, bár az is igaz, hogy még csak 2009 igencsak hajnala van. Nem várhatunk és nem is igazán vártunk semmit. Leszoktunk a fogadalmakról, nem kívánunk egymásnak sok pénzt, boldog életet, vemhes kutyát. 2008 elfogyott és nem hagyott nyomot bennünk. Megittuk, megettük, elszívtuk de nem is emlékszünk rá.

Az emberek emlékeznek dolgokra. Aztán elfelejtik.

Volt, hogy elestünk a biciklivel, pénzt vettünk kölcsön a szüleink pénztárcájából csokira, lógtunk az iskolából és nagyon féltünk. Most semmi. Összefolynak az évek.

HELLÓ 2009. Örülünk hogy itt vagy. Mehetnél már.