Tenkes-Borsod Intercity, a puszta kellős közepén. Hideg van, a légkondicionáló megfagyasztotta az időt. Balra tőlem egy külföldi azt hajtogatja a saját nyelvén, hogy valami elveszett. Készül valamire. Megértem. Bármelyik pillanatban rám vetheti magát. Az idegei pattanásig feszülnek, mégis beszélget a vele szemben ülő lánnyal. A szája palacsintasütő. A mellettük alvó utas nem is sejti, hogy ezzel csak a biztonság hamis illúziójába akar ringatni, megvárja míg megnyugszom és támad. Elhatározom, hogy mielőtt felém lendül, beleszúrom a szemébe a golyóstollat, pusztán a biztonság kedvéért. Kata nem érzi át ezt és elveszi a tollat, a fegyvert, az utolsó esélyt a túlélésre. Nincs tovább, itt halok meg a sárga mező közepén, a semmi és a valami látható határán innen.- Kezeletlen menetjegyet!
A kalauz megmenti a helyzetet és kis szerencsével a gyanútlan utazók életét is. Csak én érzem a veszélyt. A jegykezelő nő, arcán ötven évvel, nem így kezdte. A rendszerváltás volt, könyörtelenül, semmivel nem törődve, kilökte irodájából és végül belökte a mindenevők közé. Persze maradhatott volna, de rendszer megbukott, nem volt többé vasútállomás Pélmonostor-alsón. A külföldi furán veszi a levegőt. Az általában egyszerű és szinte láthatatlan folyamat most harapásokkal egészül ki. Ő csak pár falatot szeretne a levegő átlátszó szendvicséből. Nem kell sok neki, csak éppen a puszta léthez elegendő. Nem bánnám, ha nem kapna, de kap. A tervéről már letett, tudta, nem lenne elég levegő. Úgy meg nincs értelme. Öltözködési szokásait meghatározó BRAVO magazin megsárgulhatott már az évek során a polcán. Újat venni minek. Jó a régi a megszokott. Hajviselete erősen hullámos Beatles. Nem kielégítő már az egyenes haj. A toka belecsúszik a piros, vagy inkább rózsaszín, de valahol a két
szín között lévő színű pólóba. Már nem akar semmit, megnyugodott, tovább utazik. A levegő lassan felolvad, kellemessé válik körülötte.
Messze van még Füzesabony.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése