Szeptember 10. Albérleti problémák

Az a rossz érzés kerített hatalmába, hogy nem fogunk embert találni a helyünkre, mert hát valamiért úgy érzem, hogy nem kérhetem meg a cigányokat, hogy ne haragudjanak már, nem hagynák abba az üvöltözést és nem tűnnének el a francba amíg jönnek hozzánk lakást nézni. Valószínűleg nem vennék jó néven a dolgot. Tegnap voltak érdeklődők. Fiatal lány a szüleivel, szép a lakás, de azok ott lent? Próbáltam megértetni velük a lehetetlent, kedves aranyos emberek ezek és nincs velük semmi baj és ha elmennek mellettük nem azért néznek úgy az emberre mert meg akarják ölni, csak hát olyan az arcuk nekik. Apukán látszott, hogy nem fogja a kislányát egyedül egy ilyen helyre engedni, még közölte, hogy ha a többi négy nem jön össze, akkor talán. Ez azt jelenti hogy soha többet nem látjuk őket. Aztán volt még két dolgozó hölgy, akik itt értetlenkedtek, ők szerintem nem értették a dolgokat. El kellett magyaráznom nekik, hogy a rezsi fizetés úgy történik, hogy mivel a tulajdonos átalányt fizet ezért a hónap eleji és végi óraállásból számolják ki. Az egyik felfogta, aztán a másig feltette az ominózus kérdést, hogy akkor hogy kell fizetniük a rezsit? Nyugalom Ármin, csak mosolyogj és nem lesz semmi baj. Elmondtam még egyszer, aztán a biztonság kedvéért megint, talán megértik. Ma jön egy fiatal pár, háromnegyed egyre, aminek valójában igen örülök, mert akkor még talán nem özönlik el a belső udvart ezek az alakok. Reméljük a legjobbakat, a döglött ló meg maradjon döglött.

Úgy legyen!