Július 13. Látható ég

Egyszer majd múlik biztosan
Amitől egy helyben maradtam
A szomszéd néni nem köszön
A kutya csak fekszik a kövön

Szórom a sarokba a dolgokat
Egy gondolat foglalkoztat
Tova száll nincs már semmi itt
Úgy érzem jobb lesz odakint

Lehet ha felfelé mennék
Lehúzna sok-sok ezer kép
Persze ha lefelé megyek
Elfelejtenek az emberek

Kis legyek a sonka oldalán
Kávéfolt festett hableány
A szürke ház kék-sárga busz
Valami mindig visszahúz

R.:

  Ismerem a Látható eget
  Holnap repülővel megyek
  Itt hagyom ezt az életet
  A fákat és a képeket

  Hogyha nem tudom hol leszek
  Széthajtós térképet veszek
  Rábökök és a kis legyek
  Onnantól többet  értenek

Itt hagyom a döglött galambot
Itt hagyom a megsárgult napot
Itt hagyok minden életet
Nem látom  itt a kék eget

Itt hagyok egy emléket neked
Itt hagyom a múltat és jelent
Itt hagyok minden régi kínt
Nélkülük jól leszek megint

Itt hagyom az álruhás rendőrt
Itt hagyok minden újabb kört
Itt hagyok szépet és csúnyát
Kitapétázva a szobát

Itt többé nem hagyok jelet
Nem érzed majd a kezemet
Itt többé nem mondok nemet
Elmegyek  köszi éljetek

R.:

  Ismerem a Látható eget
  Holnap repülővel megyek
  Itt hagyom ezt az életet
  A fákat és a képeket

  Hogyha nem tudom hol leszek
  Széthajtós térképet veszek
  Rábökök és a kis legyek
  Onnantól többet  értenek

Január 31. James Dean

Mai munkám során, olyan szinten unatkoztam, hogy új, eddig általam nem ismert válfaját tapasztalhattam meg aktívan. Tehát az unatkozásnak létezik egy új fokozata, ami a következőképpen értékelhető:
"Annyira unatkozom, hogy ódát írok James Deanhez."

 

Óda James Deanhez

James Deannel utazunk, ő az anyósülésen

A köd határán a keze szépen

Kihúz Egy cigit a piros dobozból

És arra gondol, hogy nem attól

Lesz valaki gyáva, aztán

A cigit a szájban halkan begyújtja

És kis idő múlva a sötétbe fújja

Aztán hallgat, hátha felébresztik,

Mikor elalszik utóljára.

Lépkedünk a hamun, a hajunkat fújja

Valami régen leszokott róla, hogy a

Sötétből kilépve vadásszon,

Vagy miért is ne találjon

Magának valami szebbet,

Ahonnan hullócsillagokat szedhet,

A zsákjába nem rakhat többet,

De attól még gyűjtögethet.

A tükörbe nézve tudom,

Hogy előttünk nincs már nagyon

Olyan, amit ne láttunk volna

És csomagoltunk újságpapírba

Rég.