Még mindig Szeptember 6. Armageddon és Kaukázus

Reggel a villamosmegállóban térítő nő mondta, jön az Armageddon. Hagyjanak békén, jöjjön holnap, ma nem érek rá. A józsefvárosi piac rádöbbentett, hogy nem a cigány sok hanem a kínai, de semmi rendeset nem árulnak. Ha a Lagos parfümre Lacoste van írva akkor sem veszem meg, mert az nem ugyanaz. Hiába lett barna a budapesti mocsoktól a Lacoste cipőm, de az valaha hófehér volt. Persze sosem lesz már olyan. Aztán este Kaukázus. Az én zenei ízlésvilágomat Kálmy cimborám írta le a legjobban, de nem emlékszem rá, mert olyan hosszú volt (Kispáltól a Fear Factoryig). Tehát. Az egy dolog, hogy a Lovasi élőben változtat kicsit a refrén dallamán, de az úgy is jó, a Beck Zoli meg belerak ide-oda egy-két olyan hajlítást, ami eredetileg nem volt ott, hát az odabasz. Kardos-Horváth János viszont kötelességének érzi, másként énekelni a dalait, mint ahogy azok, hozzáteszem nagyon jól, ki vannak találva. Erre rájátszott az is, hogy a basszusgitár mélyebb taktusai ki akarták tépni a hangszórók membránjait, vagy legalább a tekercselésre utaztak. Szóval örültünk az ingyenes Kaukázus koncertnek és a sok altertizennégy azt meséli majd lépten-nyomon, hogy mennyire jó volt a Népligetben a Kaukázus, de nem ez az igazság. Lehet, hogy sokat dob ezen a keserűség is, a Mistery Gang koncertről való lemaradásom, a mosógépünk felrobbanása miatt. Final conclusion. Ingyen Kaukázus lehet szar, de sose' azt nézd, hanem azt, hogy ingyenes. Ha fizettem volna érte, sokkal csalódottabb lennék. Jobban jártunk volna a Kiscsillaggal. Lovasiban nehéz csalódni. Ő tény. Ő az alap. Az alfa és az omega.