Délelőtt fényképezés volt. A fényképész egy falusi ember lehetett - a derékig érő lófarkából ítélve - aminek a tövét sikeresen egy fekete Polaroid baseball sapka alá rejtette. Barna cipzáros felsőjével tökéletesen harmonizált a fekete, bő, oldalzsebes nadrágja és a fekete makkoscipő, amiről a lakkréteg - valószínűleg a rossz útviszonyok (földes út), vagy az autója alvázának hiányossága miatt- lekopott. A látvány nehezen írható le. Főleg, hogy minden vakuvillanást megelőzően azt mondta, hogy "Egy, kettő, három, vicces cigi!". Ezt hallgatni tizenkét ember, fejenként nyolc-tíz kép alkotásán keresztül, könnycseppeket csalt a szemembe. Persze amikor én jöttem, csodálkozott, hogy nem nevetek rajta. Aztán a további nyereségszerzés érdekében kitalálta, hogy a Katával is lefényképez. Megtörtént. Még ha nem is rendelünk belőle, megtörtént, bár volt egy ami nekem tetszik tehát abból rendelünk. Az ember nem akar pénzt költeni, mégis költ. A sminkeslány legombolt 400 forinttal egy két perces púderozásért. "Négyszáz forint lesz!" Kegyetlen jó órabére van. Leszívesebben letömtem volna a torkán az alapozóját. Este meg tehetségkutatóra megyünk, megnézni a feltörekvő tehetségeket és kiröhögni az önszántukból magukból hülyét csináló ismerőseinket. A tehetségkutató vicces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése