Ma a Kerényi (üzletvezető) bejelentette, hogy jövő hónaptól valószínűleg nem lesz munkahelyünk mert a nagyfőnök nem tud fizetni. Mindenki örült. Volt aki alkoholba fojtotta idegességét. A konyhalány -ha lehet így nevezni, mivel van már vagy hatvan éves- eleget ivott ahoz, hogy részegnek lehessen mondani és magából kikelve üvöltözött, hogy "Ez mekkora féreg!", meg "Öcsém, ilyet még nem látott a világ." Ami személy szerint nekem a legjobban tetszett, az a következő kis jelenet volt. Az ajtón belép két nő és két férfi, két gyerekkel. Margó reakciója erre annyi: "Rugdosnám őket a tengeri földön a kuruca között. Ütném őket ostorral." Nem hiába, mindenki máshogyan vezeti le a feszültséget. Ő így. Persze hatalmas összeesküvést sejt a háttérben, vagyis ő tudja, hogy itt "miről van szó". Én nem tudom, de ő kifejezetten tudja. Szóval úgy tűnik, hogy a következő hónapban, így február elején, már nem lesz hova menjünk dolgozni. Erről mindenkinek egyöntetűen az a véleménye, hogy: "Én nem is fogok sehova sem menni, érted? Január, február, március, nem lesz itt semmi. Majd április végén elmegyek valahova.". Elég régóta dolgoznak egy helyen ahhoz, hogy ugyan úgy gondolkodjanak. Szörnyű ez a fajta kollektív tudatmódosulás. Lehet, hogy a pince van rájuk ilyen hatással, mert ugye az étterem egy rohadt pincében van. Hét láb mélyen a föld alatt. Tisztára mint a koporsóban. Nem baj, szokják.Életrendelés kiszállításra. Kérnék 10 deka életet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése