Egyszer majd múlik biztosan
Amitől egy helyben maradtam
A szomszéd néni nem köszön
A kutya csak fekszik a kövön
Szórom a sarokba a dolgokat
Egy gondolat foglalkoztat
Tova száll nincs már semmi itt
Úgy érzem jobb lesz odakint
Lehet ha felfelé mennék
Lehúzna sok-sok ezer kép
Persze ha lefelé megyek
Elfelejtenek az emberek
Kis legyek a sonka oldalán
Kávéfolt festett hableány
A szürke ház kék-sárga busz
Valami mindig visszahúz
R.:
Ismerem a Látható eget
Holnap repülővel megyek
Itt hagyom ezt az életet
A fákat és a képeket
Hogyha nem tudom hol leszek
Széthajtós térképet veszek
Rábökök és a kis legyek
Onnantól többet értenek
Itt hagyom a döglött galambot
Itt hagyom a megsárgult napot
Itt hagyok minden életet
Nem látom itt a kék eget
Itt hagyok egy emléket neked
Itt hagyom a múltat és jelent
Itt hagyok minden régi kínt
Nélkülük jól leszek megint
Itt hagyom az álruhás rendőrt
Itt hagyok minden újabb kört
Itt hagyok szépet és csúnyát
Kitapétázva a szobát
Itt többé nem hagyok jelet
Nem érzed majd a kezemet
Itt többé nem mondok nemet
Elmegyek köszi éljetek
R.:
Ismerem a Látható eget
Holnap repülővel megyek
Itt hagyom ezt az életet
A fákat és a képeket
Hogyha nem tudom hol leszek
Széthajtós térképet veszek
Rábökök és a kis legyek
Onnantól többet értenek
Január 31. James Dean
Mai munkám során, olyan szinten unatkoztam, hogy új, eddig általam nem ismert válfaját tapasztalhattam meg aktívan. Tehát az unatkozásnak létezik egy új fokozata, ami a következőképpen értékelhető:
"Annyira unatkozom, hogy ódát írok James Deanhez."
"Annyira unatkozom, hogy ódát írok James Deanhez."
Óda James Deanhez
James Deannel utazunk, ő az anyósülésen
A köd határán a keze szépen
Kihúz Egy cigit a piros dobozból
És arra gondol, hogy nem attól
Lesz valaki gyáva, aztán
A cigit a szájban halkan begyújtja
És kis idő múlva a sötétbe fújja
Aztán hallgat, hátha felébresztik,
Mikor elalszik utóljára.
Lépkedünk a hamun, a hajunkat fújja
Valami régen leszokott róla, hogy a
Sötétből kilépve vadásszon,
Vagy miért is ne találjon
Magának valami szebbet,
Ahonnan hullócsillagokat szedhet,
A zsákjába nem rakhat többet,
De attól még gyűjtögethet.
A tükörbe nézve tudom,
Hogy előttünk nincs már nagyon
Olyan, amit ne láttunk volna
És csomagoltunk újságpapírba
Rég.
December 13. Bulvár
Nagyon elbulvárosodtunk. Kit érdekel a kibaszott Kiszel Tünde. Ki ez a nő? Mit tett le az asztalra? Több száz fehérneműt. Ettől celeb ő, meg természetesen attól, hogy tavaly nagyon sanyarú évet ért meg, többek között kiderült a kora. De rossz neki. Kiszel Tündére a google válasza "Nagyjából 65 600 találat". Kiszel Tünde a botrányairól híres főleg, a riportműsorokban neki szegezik a jogos kérdést, hogy "Tünde, miért foglalkozik veled a média? Mit csinálsz te tulajdonképpen?" Ezt Tüncike sértésnek veszi és támad, hisztizik, fenyeget. Ügyvéddel. Létezik kiszeltunde.lap.hu. Nem ajánlom, nem érdemes megnézni. Kiszel Tündét a Sztárlexikon, ismétlem SZTÁRLEXIKON????, műsorvezetőként tartja számon. Olyan dolgokat írnak róla, amiket itt tudatosan nem részletezek, csak összefoglalom.
Kiszel Tünde egy bohóc, egy ország bohóca, akihez csak Orbán Viktor fogható.
Sajnálatos módon, a nagy magyar valóság jelenleg úgy alakul, hogy az embereket nem érdekli más csak az úgynevezett "sztárok" élete, akikkel igazából nem történik semmi érdekes, mert ugyan azt csinálják többi ember, megházasodnak, elválnak, gyereket szülnek, összeköltöznek, megcsalnak, csak éppen megbotránkozunk rajta, mert ők ugye celebek, és tőlük mást vár az ember. De miért is? Kik ők, hogy példaképp állítjuk magunk és gyerekeink elé? Őket sorakoztatjuk fel példaértékűnek egymás mellé.
Fekete Pákóból és Benkő Dánielből tanulnak a fiatalok? A magyar felnőttek 50 százaléka vallotta be egy közvélemény kutatás során, hogy egyáltalán nem olvasott el egy könyvet sem élete során és még így is az átlag fejenként 7-8 könyv úgy, hogy én legkevesebb 50-100 könyvet olvastam el eddig. A Csillagvirág klinikát meg nézik. A Barátok közt fontos, ez a mai magyar nemzeti filmművészet. Ezek annyira kifacsarják a valóságot, hogy az ezerkilencszáz hatvanhetedik rész után már nem is lehet érdekes, főleg hogy most lassan ötezer körül jár. Ez kell a népnek. Meg Való Világ...
Megyek, kezdődik a Barátok Közt.
Szeptember 25. Szüret
Mi a jó a szüretben? Tehetném fel a költői kérdést és mindenkiben megannyi érzés, emlék(foszlány) jelenik meg. Mindenkinek másért.
Ma mi is szüreteltünk. Nem kellett korán kelni, csak nyolcra kellett odaérni, ahol "Janika", aki a Helyszínen második legöregebb ember volt, a megszokott "Mit isztok?" kérdéssel fogadott és felkínálva a választási lehetőséget, az asztal felé pillantott. Három üveg, sorban az első egy Jageres, aztán egy konyakos és egy likőrös, persze mindegyikben pálinka. Mondtam, hogy én ma még vezetek, ezt egy "Nem baj, én is!"-sel lerendezte és "Kezdjük ezzel!" felkiáltással töltött egyet a Jageresből és miután azt lehörpintettük fogta a másodikat, hogy "Most öblítsük le ezzel!". Szóval ők nem úgy vannak, hogy isznak egy pálinkát, egyből kettőt. Szüret közben természetesen folyik a bor és miután minden vendég megérkezett és átesett a "Mit iszol?" tűzkeresztségen, már nem lehetett kifogás a hangulattal kapcsolatban. A kazettás magnó 2 wattal préselte ki magából az Mc Havert, majd az örökzöld Zámbó Dzsimrét. Az ebédnél már nagyobb mennyiségben jelen volt a bor és az asztalnál már csak a borkészítésről lehetett hallani. Ferkó, aki fél úton ért ide feleségével, nem tiltakozott nagyon és "ki is békült" rendre mindenkivel és amikor már túl voltak két liter boron, azt mondta neki Janika, hogy "Látom neked ez nem nagyon ízlik, hozok olyat ami ízleni fog. Ki is hozott egy két literes pillepalackot színültig borral és nem azt mondta, hogy "Ezt kóstoljátok meg!", hanem "Ezt igyátok meg!". Azt hiszem, hogy mindenki érti a különbséget. Sajnos itt véget is ért a móka, mindenki elpályázott, mert kezdődött Szabolcsfaluban a szüreti felvonulás.
Augusztus 12. Félelem
Még mindig, görcsbe rándul a gyomrom, ha egy idős néni előhúz a táskájából egy kék esernyőt!
Már elfelejtettem milyen félelem nélkül utazni, pedig ismerem az Elenőr minden mozdulatát, látom, rajta, amikor elindul a villamos felé, látom rajta, hogy hányan vannak, látom, hogy ki hol száll fel. Ők az ellenségeim, ellenük soha nem győzhetek, viszont el tudom kerülni Őket, ki tudom játszani a rendszert. Viszont ha már fönt van, akkor nem látom, csak reménykedhetek benne, hogy észreveszem és gyanús, felvont szemöldökű tekintetek csoportjával a hátamon sarkon fordulok és azzal a lendülettel, amivel felszálltam, le is szállok és tettetem, hogy elfelejtettem, otthon hagytam valamit és nekem mégsem ezzel a villamossal kéne mennem, de Ők ezt nem tudják, csak találgatnak. Aztán elmegyek a következővel, mert tudom, hogy csak két megálló után lesznek ott újra és akkor ismét elbúcsúzunk, vagy egy vagy több szerencsétlen személyi adatait írogatva lent maradnak és nem szállnak fel. Ha nem látom meg azonnal akkor nagyobb a baj. Ott csak Isten segíthet. Résen kell lennem, hogy amikor feláll és előhúzza a nejlon zacskóból a kék "BKV" feliratú karszalagot és felhúzza, fel tudjam mérni a helyzetet és eldöntsem, hogy mi a legjobb, menekülni, a tőlük legtávolabbi ponton lévő ajtóhoz menni és imádkozni, hogy a villamos előbb érjen a megállóba, mint hogy Ők elérnek engem, vagy pedig szóba elegyedni Vele és lehetőségként felajánlani neki, hogy leszállok és bízni benne, hogy elfogadja, hogy csak egyszerűen kiröhögöm, amikor becsukódik utánam az ajtó. Az utolsó előtti lehetőség a figyelem elterelés, aminek a lényege az, hogy el kell jutni az ajtóig és ha elér, akkor szóval tartani, míg a villamos a megállóba ér és amikor kinyílik az ajtó, egy pillanatra lankad a figyelme, arrébb húzódik, mert még nem tudja mi fog történni. Na akkor kell lépni. Lelépni. Van még egy lehetőség, pontosabban kettő, de az egyiket nem sorolom a lehetőségek közé. Arról van szó amit termetem miatt nem tudok kihasználni. Egyes emberek egyszerűen nem veszik észre az ellenőrt, nem foglalkoznak vele és ha a méretbeli különbségek aránya megfelelő, akkor az ellenőr feladja, elmegy és olyanokkal kezd foglalkozni, aki méretben nem üt el olyan mértékben tőle. Az utolsó lehetőség, pedig az, hogy megadom magam és az adataimat, hogy aztán a zsebemben landolhasson egy minimum 6000 HuF-ról szóló sárga papír, amit majd később saját költségen rendezek a céggel. Ez nem lehetőség.
Már elfelejtettem milyen félelem nélkül utazni, pedig ismerem az Elenőr minden mozdulatát, látom, rajta, amikor elindul a villamos felé, látom rajta, hogy hányan vannak, látom, hogy ki hol száll fel. Ők az ellenségeim, ellenük soha nem győzhetek, viszont el tudom kerülni Őket, ki tudom játszani a rendszert. Viszont ha már fönt van, akkor nem látom, csak reménykedhetek benne, hogy észreveszem és gyanús, felvont szemöldökű tekintetek csoportjával a hátamon sarkon fordulok és azzal a lendülettel, amivel felszálltam, le is szállok és tettetem, hogy elfelejtettem, otthon hagytam valamit és nekem mégsem ezzel a villamossal kéne mennem, de Ők ezt nem tudják, csak találgatnak. Aztán elmegyek a következővel, mert tudom, hogy csak két megálló után lesznek ott újra és akkor ismét elbúcsúzunk, vagy egy vagy több szerencsétlen személyi adatait írogatva lent maradnak és nem szállnak fel. Ha nem látom meg azonnal akkor nagyobb a baj. Ott csak Isten segíthet. Résen kell lennem, hogy amikor feláll és előhúzza a nejlon zacskóból a kék "BKV" feliratú karszalagot és felhúzza, fel tudjam mérni a helyzetet és eldöntsem, hogy mi a legjobb, menekülni, a tőlük legtávolabbi ponton lévő ajtóhoz menni és imádkozni, hogy a villamos előbb érjen a megállóba, mint hogy Ők elérnek engem, vagy pedig szóba elegyedni Vele és lehetőségként felajánlani neki, hogy leszállok és bízni benne, hogy elfogadja, hogy csak egyszerűen kiröhögöm, amikor becsukódik utánam az ajtó. Az utolsó előtti lehetőség a figyelem elterelés, aminek a lényege az, hogy el kell jutni az ajtóig és ha elér, akkor szóval tartani, míg a villamos a megállóba ér és amikor kinyílik az ajtó, egy pillanatra lankad a figyelme, arrébb húzódik, mert még nem tudja mi fog történni. Na akkor kell lépni. Lelépni. Van még egy lehetőség, pontosabban kettő, de az egyiket nem sorolom a lehetőségek közé. Arról van szó amit termetem miatt nem tudok kihasználni. Egyes emberek egyszerűen nem veszik észre az ellenőrt, nem foglalkoznak vele és ha a méretbeli különbségek aránya megfelelő, akkor az ellenőr feladja, elmegy és olyanokkal kezd foglalkozni, aki méretben nem üt el olyan mértékben tőle. Az utolsó lehetőség, pedig az, hogy megadom magam és az adataimat, hogy aztán a zsebemben landolhasson egy minimum 6000 HuF-ról szóló sárga papír, amit majd később saját költségen rendezek a céggel. Ez nem lehetőség.
Nagyon trükkösek mostanában, retardáltak kis csoportjának álcázzák magukat, az ember azt hinné, hogy ők voltak az első kiesők a paralimpián és ebből kifolyólag ingyen utazhatnak a BKV járatain. Várom a pillanatot amikor egy tolószékes fazon, kék karszalaggal rám támad, hogy "Jegyeket, bérleteket!".
Ismerem őket! A rendszer ellensége vagyok, az Ő ellenségük.
Július 13-18. EFOTT élménybeszámoló
"From the first day I saw her I knew she was the one..."
A Szandi egy állat. Úgy ugrál a színpadon, ahogy a Karda Bea és az Ildikó Sisters 50-60 éves tagjai nem. Persze megpróbálták űberelni Szandit, de korukra való tekintettel elnézzük nekik, hogy nem ment. Ráadásul az ostobaság netovábbja, hogy amikor a lelkes (részeg) Karda Bea rajongó, 23 éves srácok "Karda Bea" skandálása helyett, úgy gondolták, hogy a mennyekbe emelik Beát és azt kezdték kiabálni, hogy "NAGYSZÍNPAD, NAGYSZÍNPAD", akkor az ostoba szőkéje nemtetszését fejezte ki, mert nem értette, hogy a srácok azt akarják, hogy ő legyen a nagyszínpadon (Ákos meg mehet a levesbe), sőt azt hitte, hogy le akarják cserélni őt a Nagyszínpadra (én megértem, mert a lebegő tricepsze miatt néha kicsinek is tűnt az a színpad, pláne amikor hárman lebegtettek). Kínos egy nőstény, az szent! Az Ildikó Sistersre nem tudtam magyarázatot találni. Két nő, az egyik nagyobb mint a kisebb, és hát énekelnek. A nevükön gondolkodtam és arra jutottam, hogy az anyjuk talán részeg volt a szüléseknél és teljes véletlenségből,mindkét gyerekének ugyan azt a nevet adta. Azt hiszem, hogy ennek a rejtélynek a megoldása Fogsz Murder ügynökre és a FiX-aktákra vár. Tehát "KEZEKET A MAGASBA!!!!"
"Szerelmes szívek, a párnán díííszek, nem szááámííííít mááááááááás, csak őőőőőőőőő meg ééééééééééén!!!!"
folyt.köv.
Július 15. A Stoppolás lélektana
Ennek a bejegyzésnek a megírását, egy, az életem további részét valamelyest befolyásoló tényező késztette. Tudva levő, hogy ha az ember el akar jutni "A" pontból "B" pontba, akkor megpróbálja ezt minél olcsóbban megtenni és a stoppolásnál ugye nem tudni olcsóbb módszerről.
Ez két oldalú dolog, mert lehetsz te stoppos, vagy akár sofőr is és egyik oldalról sem túl rózsás a helyzet. Ha nyugodtan autózol és leviszed egy szakadt hippinek a jobb kezét, elgondlkodsz, hogy megállj e és valószínüleg nem teszed. Ha csak leraknak egy kartonpapírt az utcára, rajta egy golyóstoll által felrajzolt uticéllal, akkor is hasonló a helyzet. Akkor gondolkodjunk kicsit, hogy mi alapján választunk Javarészt a külcsíny és a szimpátia befolyásol és a hasonló stílusirányzat képviselete sem elhanyagolható. Lehetsz te egy szakadt rocker, ha a sofőr is az és boldogan üvöltöd neki, hogy hova szeretnél menni, mert az Istenért sem halkítja le az AC/DC-t. Néha viszont elképesztőek lehetnek a külnbségek. Persze az sem árt, ha lány vagy. Ez megsokszorozza az esélyeidet. Ami még közre játszik, az a létszám. Könnyebben felvesznek, ha egyedül vagy, viszont harmadmagaddal is lehet esélyed, csak ne add fel, idő kérdése az egész!
Szeretnék megosztani veletek néhány történetet, amiket átéltem, mint stoppos.
1. A kertész.
A kertész alacsony, köpcös emberke volt, szakadt baseball sapkában, fűfoltos munkásruhában. A sárga munkavédelmi sisakja ott virított a kesztyűtartó fölött. Mikor beszálltam, a szürke pick up-ba, volt szerencsém szemügyre venni a platón rendszertelenül elhelyezett szerszámokat. Láncfűrész, sövényvágó, elektromos és motoros fűkasza és még egy csomó olyan dolog, amikről én eddig a pillanatig azt hittem, hogy orvosok használják szüléseknél. A belső tér viszonylag rendezett volt, leszámítva azt a néhány rozsdás metszőollót, amik, ha nem elég óvatosan szállok be, kérdés nélkül megszabadítanak a cipőtalpamtól. Ezt az idilli képet egy, a visszapillantó tükürről lógó, zöld, alpesi fenyőerdő illatú wunderbaum tette teljessé. A kertész arcát enyhe borosta fedte,ami egészen a szeme alját erősen kiemelő táskáig húzódott. Elég harsányan kezdett bele a mondókájába, miután megtudta, hogy hova szeretnék menni.
-Kertészkedéssel és gazolással foglalkozom! - kezdett bele, mintha kérdeztem volna.
-Néha bozótirtást is vállalok. Az is pénz... - szinte láttam az arcán a bokrok elleni kűzdelem képzeletbeli sebeit, de hamarosan viccesebbre vette a formát. Alig tudott megszólalni a nevetéstől, de én tudtam, hogy el fogja kezdeni, csak idő kérdése.
-Múltkor is - fuldoklott - voltam egy öreglánynál. Ki kellett vágnia körtefákat. Az unokák nem szedik, ő meg térdig jár a körtébe! Na nem azért mert annyi a körte, hanem mert nincsen lába!
Ledermedtem, belőle pedig égtelen röhögés szakadt ki. Ezzel nem fejezte be, én viszont már nem hallottam semmit. Üveges tekintettel bámultam ki az ablakon, erősen koncentrálva arra, hogy véletlenül se figyeljek oda arra, amit mond.
Elmebeteg volt.
folyt.köv.
Június X
Az emberek hülyék. Nem most állapítom ezt meg először és valószínűleg nem is utoljára. Rohannak a villamosra, nem törődve azzal,hogy nem egészen fél perc múlva jön a következő. Odacsukja őket a villamos ajtaja, mert sípolás közben akarnak felszállni. Tudhatnák már, hogy ha sípol, akkor megnyomják a gombot és így az ajtó nyitva marad újabb húsz másodpercig. De ők nem tudják. Nem, mert iszonyúan ostobák. Főleg az átlag, pesti, tömegközlekedő ember. Három busz áll be a buszmegállóba egyszerre, ráadásul mindegyik ugyanabba az irányba megy. Mit csinál ilyenkor az STE (Sűrűn Tömegközlekedő Ember)? Igen. Megpróbál az összes felszállni az első buszra, figyelmen kívül hagyva, hogy a másik kettőn nincs annyi STE. A pesti STE-ek másik nagy drámája az, ha valamilyen fennakadás miatt nem jön a villamos. Az értetlen tömeg áll a villamos megállóban, zavartan nézelődve, gondolkodva, hogy mit is csináljon. Az egyetlen dolog, ami megfogalmazódik a fejükben, nem az, hogy inkább elsétálok egy, esetleg két megállót, mert odaérek öt perc alatt, vagy ha messzebb lakom akkor is elindulok, legalább sétálok kicsit, nem, hanem az, hogy "Mi van már?", "Mikor jön már a villamos, már rég otthon kéne lennem, holott otthon lenne tíz perc alatt, ha gyalog menne. Természetesen az első villamos, ami öt-tíz perc kimaradással megérkezik, tömve van STE-ekkel, és öt ember fér fel rá úgy, hogy nem csukódik be a villamos ajtaja, újabb fennakadást okozva. A többi tovább szitkozódik magában, hogy nem fér fel.
Így van, hülye paraszt, nem férsz fel!
Így van, hülye paraszt, nem férsz fel!
Május 5. Esemény
Egyszerűen meggondoltam magam. Minden esetben, amikor úgy éreztem, hogy írnom kéne, valami mindig erősebb volt, visszanyomta a torkomba, a szavakat, az agyamat letakarta egy fehér lepedővel és megszűnt minden. Most azonban én kerekedtem felül, vagyis a pálinka. Nem hagyja, hogy mással foglalkozzak, vele kell törődnöm, meg kell küzdeni vele, lent kell tartani. Annak okán vettem magamhoz, mert eddig békésen megbújt a hűtőben, én nem figyeltem rá, jól megvoltunk egymás mellett, egymás nélkül, de most valahogy kiszabadult, befészkelte magát az agyamba, arra kényszerített, hogy mézet és aszalt gyümölcsöket ültessek belé majd egy hónap babusgatás után megszülessen az elegy, amit elfeledett nevű falvak, elfeledett nevű kocsmáiban nemes egyszerűséggel csak úgy hívnak, mézes. Az Úr neve legyen áldott!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)