A cím alapján felmerül a kérdés, hogy ki az a barom aki hobbiból betonozni akar? Senki.
Még elég friss az élmény, fájnak a kezeim.
Pécs, reggel fél nyolc, hideg. A motor jár. Két nem túl nyugodt ember köröz a platós Transzporter körül. A köd elenyésző és mikor meglátnak, azonnal beugranak a kocsiba és várnak. Engem. Kell menni anyagért. Elindulunk, az út száraz, a rádióból egy lány énekli diszkós verzióban: In dö lend of dö mórning szán. Az anyag neve Esztrich beton. Hamar fölkerül a platóra. Mehetünk a helyre, ahol ezzel az anyaggal kell elfedni az eredeti aljzatot.
Namármost a Komlói úton a kétemeletes bányászházak második emelete nincsen alacsonyan. Az első emelet a második emelet helyén van, mert oda kellett költöznie a földszint miatt, mert ugye az van az első emelet helyén. Köcsög kommunisták. Voltunk hárman. A zsákok súlya egyenként 40 kiló. Felszenvedtünk egyenkét egy-egy zsákot, erre ugye rá kellett pihenni, nem úgy megy az. Kávé, cigi. Én persze csak kávé. Ki is köptem volna a tüdőmet a Pirosvájszrojtól. Gyuszkó itt a munkavállaló ember, aki a Kata anyukájának az élettársa. Én azért mentem, mert neki sincs és az emberének, aki szintén Gyula, sem van jogosítványa. Tehát én vezetek. Az eredeti tényállás az az volt, hogy én odafuvarozom őket, segítek fölpakolni a zsákokat és kalap-kabát. Persze nem így történt.Felvittük az első szerelmünket a másodikra és megálltunk. A Gyuszkó elkezdett gondolkodni. -Hát ha úgy számoljuk, 3 centivel, 20 négyzetméter az...-Harminc zsák - mondom én. -Mit harminc,, tizenöt. 40 kilós egy zsák. Négyzetméterenként 60 kiló, az hat mázsa, tehát tizenöt. Jó vagyok matekban. Főleg fejben.Akkormeg mi a faszért van még lent 21 zsák? Ezt a kérdést nem tettem fel. Csak úgy magamban és reméltem, hogy amit fölcipelünk az marad is és nem kell lecipelni, mert ugye az ember azt gondolná, hogy lefelé könnyebb. El kell áruljam, nem. Fölfelé azzal kűszködsz, hogy valahogy felérj, lefelé meg azzal, hogy ne ess orra a negyvenes zsákkal. Elmondom, az utóbbi nehezebb. Mindegy. Fölszenvedtük a 24 zsákot, az ugye fejenként nyolc. Úgy az ötödik környékén kezdett a környezet élesen megváltozni. Az addig éles és kivehető, helyenként szines lépcsőház kezdett átmenni monoton fehérségbe. A zsákot még sikerült elvinni a rendeltetési helyére, de utána leültem a lépcsőházban és aktívan nem kaptam levegőt. Ez eltartott egy darabig. Az utolsó három zsákkal nem volt baj. Kifújtam magam és örültem, hogy végre vége. Aztán a Gyuszkó megkért hogy maradjak, míg ők eldolgoznak egy zsákot és akkor meglátják, hogy kell e még. Nem értettem. Az elöbb számolta ki, hogy 15 kell, 24-et vittünk, mi itt a probléma. De maradtam. A második vödör anyagot már én kevertem és délre befejeztük a betonozást. Legközelebb megkér, hogy vigyünk pár szerszámot valahova és építünk egy házat.Örömmel fogok menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése