Szeptember 20. What if god smoked cannabis?

A mai bejegyzés azért készült, hogy a Kálmánnak magyarázatot adjak arra, hogy miért is "What if God smoked cannabis?" és nem "What if God was one of us?", mert átverve érzi magát, mert megmagyaráztam neki, hogy az nem What if God was one of us, hanem What if God smoked cannabis és megmutattam neki a számot és azt mondta, hogy így már hallja ő is.

Itt van tehát a magyarázat:
Amikor Joann Osborne 1995-ben kiadta a One of us című számát akkor még így próbálta beleenni magát a köztudatba, hogy What if God was one of us, ami azért elég nagy sikert aratott mert nagyon sokat játszották, amíg nem jött Alfred Matthew „Weird Al" Yankovic", aki valószínüleg annyira be volt tépve, hogy félrehallotta a szöveget és mikor rájött, hogy ez nem így van egyben rájött arra is, hogy ez elég mókás és úgy gondolta, hogy feldolgozza ezt a számot, így lett a "What if God was one of us?"-ból "What if God smoked cannabis?". Persze az elmúlt tíz évben az utóbbit játszották mindenhol, legalább is azokon a helyeken ahova én jártam. Meg hát miért is játszanának egy rendes, normális rock kocsmában Joan Osbornet. :)

Alább megnézhetitek mindkét videóklippet. Az utóbbit a könnyebb érthetőség jegyében felirattal.

Szóval Kálmán, ne érezd magad átverve!

Joan Osborne - One Of Us

Weird Al Yankovic: What If God Smoked Cannabis

Szeptember 11. Balázs

Megismerkedésem Balázzsal úgy zajlott, hogy próbanapon voltam a Víghajós John Bull Pub nevű étterem konyháján és mielőtt színre léptem volna az öltözőben elkapott.
-Te szakács vagy? - kérdezte, mikor előhúztam a táskámból a szakácsnadrágomat.
-Igen... és te szakács vagy itt?
-Nem, csak tanuló. (Harmadéves.)
-Három éve itt vagy?
-Négy.
El kell mondjam, hogy Balázs megközelítőleg két méter magas, negyvenötös lábbal, ha a szemei közelebb lennének egymáshoz, már-már összeérnének, ezen megpróbál valamicskét javítani a szemüveg, hozzáteszem, a legkisebb siker nélkül, szőkés barna rövid haj és állítólag születése előtt nem sokkal rátekeredett a nyakára a köldökzsinór, ezért nem igazán kapott levegőt az agya, vagy valami ilyesmi.
Balázs második konkrét kérdése az volt hozzám, hogy "Kérsz?", mindkét szemével erősen bökdösve a kezében lévő almahéjra. Nem kértem.
Aztán mikor elküldték két kiló almáért, kétszázötven gramm porcukorért és egy kockarámáért, hozott két kiló almát, kétszázötven gramm porcukrot és egy dobozos Ligát. Miért?
-Te hol laksz?
-A kilencedik kerületben - mondom.
-A Blahánál? - (Van egy olyan sanda gyanúm, hogy az a hetedikben van.)
-Nem. Kálvin tér - ez volt ami eszembe jutott a kilencedikből - és lejjebb.
-Aha, a Ferihegynél. - (MIVAN????????????) - Te figyelj! Nekem van ám egy haverom, szakács. Nálam kisebb, hát elsős. Azzal voltunk a Szigeten, koncerteken - csodálkoztam volna, ha valami más miatt lettek volna ott - és onnan jöttünk haza arra Ferihegy felé és ott van egy börtön. Hát ott majd beszartunk annyira féltünk. Ha jön valami gyanús alak, akkor elfutunk.
Szép történet, de miért is kell nekem ezt hallgatnom? Ja mert éppen másodszor eszik a csirkepaprikásomból, mert az anyja Görögországban van és ezért nincs otthon kaja. A következő párbeszédre nem voltam mentálisan felkészülve.
-Milyen zenét szeretsz?
-Vegyes, csak legyen élő. - Gondoltam ezt kicsit megmagyarázom, tekintettel az értelmi szintjére. - Játsszák gitárral, dobbal, basszusgitárral, énekkel.
Kis gondolkodási idő után feltette a kérdést ami ezek után nem hagyhatta nyugodni.
-Empéhármat nem is hallgatsz??
Nem kaptam szikrát. Az agyam bármire fel volt készülve de erre nem. Mintha tőrt szúrtak volna a szürkeállományomba. Nem baszdmeg, nem hallgatok empéhármat, van egy kibaszott együttesem otthon a sarokban, azt hallgatom. Nagyon nehezen jött rá, hogy marhanagy hülyeséget kérdezett.
-Ja, hogy úgy. Rock?
-Rock.
Megsemmisült a tudatom aznapi értelmes tartalék része.
Aztán Balázs szép lassan hazament, vele az emberiségbe vetett hitem utolsó szikrájával. Nagyon sötét lett.
Mellesleg 2001-ben ezen a napon repültek bele az arabok a vörldtrédcenterbe.

Szeptember 10. Albérleti problémák

Az a rossz érzés kerített hatalmába, hogy nem fogunk embert találni a helyünkre, mert hát valamiért úgy érzem, hogy nem kérhetem meg a cigányokat, hogy ne haragudjanak már, nem hagynák abba az üvöltözést és nem tűnnének el a francba amíg jönnek hozzánk lakást nézni. Valószínűleg nem vennék jó néven a dolgot. Tegnap voltak érdeklődők. Fiatal lány a szüleivel, szép a lakás, de azok ott lent? Próbáltam megértetni velük a lehetetlent, kedves aranyos emberek ezek és nincs velük semmi baj és ha elmennek mellettük nem azért néznek úgy az emberre mert meg akarják ölni, csak hát olyan az arcuk nekik. Apukán látszott, hogy nem fogja a kislányát egyedül egy ilyen helyre engedni, még közölte, hogy ha a többi négy nem jön össze, akkor talán. Ez azt jelenti hogy soha többet nem látjuk őket. Aztán volt még két dolgozó hölgy, akik itt értetlenkedtek, ők szerintem nem értették a dolgokat. El kellett magyaráznom nekik, hogy a rezsi fizetés úgy történik, hogy mivel a tulajdonos átalányt fizet ezért a hónap eleji és végi óraállásból számolják ki. Az egyik felfogta, aztán a másig feltette az ominózus kérdést, hogy akkor hogy kell fizetniük a rezsit? Nyugalom Ármin, csak mosolyogj és nem lesz semmi baj. Elmondtam még egyszer, aztán a biztonság kedvéért megint, talán megértik. Ma jön egy fiatal pár, háromnegyed egyre, aminek valójában igen örülök, mert akkor még talán nem özönlik el a belső udvart ezek az alakok. Reméljük a legjobbakat, a döglött ló meg maradjon döglött.

Úgy legyen!

Szeptember 9. Casting

Nem jött ez be. Nem jó dolog castingra menni, úgy, hogy az embernek kiszakad a torka és majdnem összeesik ülve. A végtagok zsibbadnak, koordinálatlanul mozognak, az agyam nem indul be, néha kényszeredetten kérdezek valamit, néha kényszeredetten ők kérdeznek. Az alaphelyzet az, hogy K. főzőshowt (nem írom le a nevét mert...) kell csinálni, mindenféle supermarketekben, eközben az emberekkel elhitetni, hogy mennyire jók ezek a porok. Lasagnet kellene csinálni meg gombakrémlevest, ami víz meg por. A lasagne kicsit összetettebb. Hús, por, tészta, sajt. Hat embert vettek fel, én voltam a hetedik, ebből négy aktív és három tartalék. Én csak tartalékos lettem volna, de úgy ítéltem meg a helyzetet, hogy nem akarok kispados lenni, és arra várni csütörtökönként, hogy valaki eltörje a lábát, vagy elkapja a H1N1-et. Inkább itthon fekszem és próbálom kiheverni a megfázást és kultúrálódok a televízió elött, mert nem nagyon tudok mozogni. Jó lesz.

You didn't know what you wanna...

Szeptember 9. Torokfájás

Torokfájás. Ha nem múlik el pár napa alatt, hanem erősödik vagy egyéb tünetek jelennek meg, akkor kóros állapotról van szó. Hát nekem nem múlik. Ezek szerint mandulagyulladásra kellene gyanakodnom, de mivel nincs mandulám, ezért ezt elvetném. Nagy valószínűséggel torokgyulladásról van szó. Ezt úgy lehet összeszedni, ha az ember belélegez némi kórokozót. Én ilyenre nem emlékszem, bár ez a H1N1 alattomos dolog. Attól viszont lázamnak is kéne lennie, azt viszont nem tudom megállapítani lázmérő híján. Mindegy. Próbálkozom tüneti kezeléssel, ami meleg, mézes teát jelent. Aztán mehetek castingra, bármi legyen is az. Addig rendbe kell hozzam magam. Kétlem, hogy a kórokozók önként és dalolva elhagynák a testemet, mondván, élj boldogan ne fájjon a torkod. A fájdalom csak erősödik, és van egy olyan sejtésem, hogy nem fog egyhamar elmúlni. Mindegy, én ráérek, időm mint a tenger, most meggyógyulok. A reményhal meg utoljára.

Még mindig Szeptember 6. Armageddon és Kaukázus

Reggel a villamosmegállóban térítő nő mondta, jön az Armageddon. Hagyjanak békén, jöjjön holnap, ma nem érek rá. A józsefvárosi piac rádöbbentett, hogy nem a cigány sok hanem a kínai, de semmi rendeset nem árulnak. Ha a Lagos parfümre Lacoste van írva akkor sem veszem meg, mert az nem ugyanaz. Hiába lett barna a budapesti mocsoktól a Lacoste cipőm, de az valaha hófehér volt. Persze sosem lesz már olyan. Aztán este Kaukázus. Az én zenei ízlésvilágomat Kálmy cimborám írta le a legjobban, de nem emlékszem rá, mert olyan hosszú volt (Kispáltól a Fear Factoryig). Tehát. Az egy dolog, hogy a Lovasi élőben változtat kicsit a refrén dallamán, de az úgy is jó, a Beck Zoli meg belerak ide-oda egy-két olyan hajlítást, ami eredetileg nem volt ott, hát az odabasz. Kardos-Horváth János viszont kötelességének érzi, másként énekelni a dalait, mint ahogy azok, hozzáteszem nagyon jól, ki vannak találva. Erre rájátszott az is, hogy a basszusgitár mélyebb taktusai ki akarták tépni a hangszórók membránjait, vagy legalább a tekercselésre utaztak. Szóval örültünk az ingyenes Kaukázus koncertnek és a sok altertizennégy azt meséli majd lépten-nyomon, hogy mennyire jó volt a Népligetben a Kaukázus, de nem ez az igazság. Lehet, hogy sokat dob ezen a keserűség is, a Mistery Gang koncertről való lemaradásom, a mosógépünk felrobbanása miatt. Final conclusion. Ingyen Kaukázus lehet szar, de sose' azt nézd, hanem azt, hogy ingyenes. Ha fizettem volna érte, sokkal csalódottabb lennék. Jobban jártunk volna a Kiscsillaggal. Lovasiban nehéz csalódni. Ő tény. Ő az alap. Az alfa és az omega.

Szeptember 6. Alvás

Valami nem hagy aludni. Minden reggel, hét óra előtt nem sokkal kirángat az öntudatlanságból, belelök a valóságba és várja,hogy mi történik. Megmondom, semmi. Talán így akarja tudtomra adni, hogy valamit csinálnom kéne. Mondjuk vehetnék egy órát. Valami falra feszíthető rettenetet, aminek a ketyegését hetek múlva szokod csak meg, akkor viszont már nem tudsz nélküle aludni. Az agyam még nem dolgozta fel ezt a traumát, hogy ébren kéne lennem. A testem
kétségbeesetten próbál energiát termelni, hogy egyáltalán meginduljon valami. Lassan áll fel a gépezet, de ha egyszer beindul, akkor megpróbál kielégítően működni. Legalább rémálmaim már nincsenek. Nehezen akarta elfogadni a tudatom azt a tényt, hogy egy garzon galériájába szorult. Három nap kellett hozzá, azóta nincs hánykolódás és félelem, csak korai ébredés.
A világ egy hatalmas moslékos vödör.
Mi ennek a moslékos vödörnek az egyik kisebb változatában élünk. Avatatlan szemek úgy neveznék, hogy téglaépítésű társasház, de én tudom mi is ez valójában. A tulajdonos azt állította, hogy csak egy cigány család lakik itt de még nem volt velük baj. Azon kívül nincs, hogy a gyerek este nyolcig, rosszabb esetben kilencig üvölt, előtte utána a szüleik fenyegetik egymást és mindenkit aki a környéken tartózkodik. Ezt persze nem halkan csinálják. Általában, ha el akarok jutni a bejárattól a lépcsőházig, tíz fős tömegen kell átverekedni magam, pedig az emberek szerint csak hárman vannak. Továbbá azt sem lehet tudni, hogy milyen rokoni szálak fűzik őket egymáshoz. Engem tulajdonképpen nem is érdekel.
Remélem a tulajdonos megértő lesz, miután elmondom neki, hogy átvert minket. Se csend, se nyugalom.
Jó éjszakát!

Szeptember 1- Budapest

Hogy miért vagyok itt? Ebben a büdös, mocskos, undorító városban, ahol olyan emberek vannak, akiket ha meglátok síró-, esetleg röhögőgörcsöt kapok? Olyan lehet ez, mint amikor az ember szociális érzékei alkohol hatására tompulnak és szépnek látja azt, ami valójában nem az. Magam sem értem igazán, nem tudom mitől van, de tetszik. Nem az Örs vezér terén kisebb csoportokba verődött, szakadt, bakancsos, tarajos magukat panknak nevező szubkultúra és nem is a gyorséttermek által hizlalt, technoparty látogató és olcsó vizezett sörrel megelégedő, büszke alternatív egyetemista réteg. Valami megmagyarázhatatlan. Álláskeresés szempontjából is tökéletes. Bármelyik kibaszott Kentucky Fried Chicken jellegű vendéglátó egységbe szívesen felvennének, ráadásul fizetnének 160,000 (százhatvanezer) HuF-ot, ami első hallásra, valljuk be, elég jól hangzik. Csakhogy. Kelj fel reggel ötkor, dolgozz tizenhat órában két napig, másnap este éjfél előtt nem sokkal ess be az ágyba, kapsz egy szabadnapot, amit a tested arra használ fel, hogy megpróbál kellő energiát biztosítani az életben maradáshoz, aznap este az alvással már rendbe tudod tenni magad annyira, hogy kihúzd még két napig, aztán kezdődhet elölről az egész, ami miatt évekkel ezelőtt, -amikor még nem voltál szakképzett szakács- nem akartál a McDonald's-ban vállalni diákmunkát. Pedig mennyivel jobb lett volna. Most is adott a lehetőség. Persze ezt a munkát csak olyan emberek vállalják el akiket nem áldott meg a sors kellő önbecsüléssel és elhitték a Börgerking vécéjében található plakátot, miszerint ha jelentkezel, nagyon jó csapatba kerülsz és lehetőséged adódik az előrelépésre, persze csak ha Ernő nem bassza el, vagy baszta már el régen. Persze ha ennyire el vagy keseredve, úgy érzed nincs más lehetőség, akkor azt kapod, hogy "Jelenleg minden álláslehetőség betelt, kérjük, később ismételten látogass el oldalunkra, hogy az aktuális lehetőségekről tájékoztassunk." Ámen!

Hörcsögsteak, kis hasáb és kis kóla.

Augusztus 31. Vonattal jöttem.

Tenkes-Borsod Intercity, a puszta kellős közepén. Hideg van, a légkondicionáló megfagyasztotta az időt. Balra tőlem egy külföldi azt hajtogatja a saját nyelvén, hogy valami elveszett. Készül valamire. Megértem. Bármelyik pillanatban rám vetheti magát. Az idegei pattanásig feszülnek, mégis beszélget a vele szemben ülő lánnyal. A szája palacsintasütő. A mellettük alvó utas nem is sejti, hogy ezzel csak a biztonság hamis illúziójába akar ringatni, megvárja míg megnyugszom és támad. Elhatározom, hogy mielőtt felém lendül, beleszúrom a szemébe a golyóstollat, pusztán a biztonság kedvéért. Kata nem érzi át ezt és elveszi a tollat, a fegyvert, az utolsó esélyt a túlélésre. Nincs tovább, itt halok meg a sárga mező közepén, a semmi és a valami látható határán innen.
- Kezeletlen menetjegyet!
A kalauz megmenti a helyzetet és kis szerencsével a gyanútlan utazók életét is. Csak én érzem a veszélyt. A jegykezelő nő, arcán ötven évvel, nem így kezdte. A rendszerváltás volt, könyörtelenül, semmivel nem törődve, kilökte irodájából és végül belökte a mindenevők közé. Persze maradhatott volna, de rendszer megbukott, nem volt többé vasútállomás Pélmonostor-alsón. A külföldi furán veszi a levegőt. Az általában egyszerű és szinte láthatatlan folyamat most harapásokkal egészül ki. Ő csak pár falatot szeretne a levegő átlátszó szendvicséből. Nem kell sok neki, csak éppen a puszta léthez elegendő. Nem bánnám, ha nem kapna, de kap. A tervéről már letett, tudta, nem lenne elég levegő. Úgy meg nincs értelme. Öltözködési szokásait meghatározó BRAVO magazin megsárgulhatott már az évek során a polcán. Újat venni minek. Jó a régi a megszokott. Hajviselete erősen hullámos Beatles. Nem kielégítő már az egyenes haj. A toka belecsúszik a piros, vagy inkább rózsaszín, de valahol a két
szín között lévő színű pólóba. Már nem akar semmit, megnyugodott, tovább utazik. A levegő lassan felolvad, kellemessé válik körülötte.
Messze van még Füzesabony.