Február. 17.

Ma reggel, a buszon, leült mellém egy cigány lány erős, vaníliás vunderbaum szaggal. Papírzsebkendő hiányában csak szipogtam és reménykedtem abban, hogy nem fog a vasalás ügyileg kifogástalanul elhanyagolt, vajszínű nadrágomra csöppenni az orrnyálkahártyám mirigyei által termelt folyadék. A következőnél leszállt és a helyére egy sajtos cheetos illatú öreg. Fakó kabátjából helyenként, kisebb - nagyobb lyukakon keresztül menekülni készült a bélés. Persze hirtelen leszállt amikor meglátott egy nyakkendős, Nyugat-európai szabvány ellenőr fazont, aki annak ellenére, hogy úgy nézett ki, nem volt az. Az öreg várt egy másik buszt, míg az áll-ellenőr vígan mosolygott az iménti, leplezetlen menekülési kísérleten. Neki volt bérlete. Vagy rá még az ellenőr is azt hiszi, hogy ellenőr és egy harsány "Helló, szia!" odakiáltással, zaklatja is tovább az ártatlan utazóközönséget. Persze nem mindig ártatlanok. Van, hogy nincs nekik semmilyük, mégis nyugodtan várják az ellenőrt. Hülyék az emberek. Az ellenőrök is.