Október 15. Gaybar

A múlt héten volt szerencsém elmenni egy "állásinterjúra", amit úgy hirdettek, hogy meleg barát étterembe keresünk szakács-pultost. Már az gyanús volt, amikor csörgött a telefon és beleszólt egy selymes férfihang, hogy a Duna-plázában kéne találkoznunk, ott lesznek a mekdonáldsznál, én meg mentem. Egy rakás buzi fogadott, meg egy lány. Aszondja nekem a srác aki az igazgatónak hívta magát, hogy vannak melegek a vezetésben is. Észre sem vettem volna. A lényeg, hogy erre nagyon enyhe szó a meleg barát étterem, még a buzibár is gyenge. Az egy dolog, hogy péntek szombat pink ingben, tükrös nyakkendővel, transzvarieté show, de fogadjam csak nyugodtan el a vendégektől ha meghívnak italra és ne értsem félre ha "szurkálódnak", mert nem azért csinálják. Hát miért? Nekem egy buzi se simogassa a kezem meló közben, előtt, vagy után. Nameghogy nem kapok szívrohamot, ha cowboy cuccban felraknak a színpadra előadni "valamit". Mondjuk fizették volna a BKV bérletet. Na mindegy. Lefutottuk a kötelező köröket és elköszöntem szépen illedelmesen. Másnap írták ímélben, hogy sajnos (hála Istennek) nem rám esett a választás. Találtak egy tisztes buzit helyettem. Tehát melegnek sem lennék jó. De kár!

Október 5. Kéthét

Az utóbbi két hétben nem történt annyi minden velem, mint szerintem kellett volna, viszont túl vagyok életem legrosszabb születésnapján (24), de egy ember megdícsérte a szakállamat. Nade. Voltam ugye castingon még szeptember elején és visszautasítottam a tartalékosi pozíciót. Múlt héten felhívott egy hölgy, hogy nem akarnék-e mégis menni, mert az egyik szakácsuk kiesett és tudja, hogy én nem vállaltam, de így mehetnék állandóra. Hozzá tette, hogy azért nekem szólt elsőnek, mert ugyan azon a napon születtem mint ő (1985.09.25. Keszthely), és a szülei Keszthelyen dolgoznak. Azt kellett mondjam neki, hogy elvállalom. Akkor még nem tudtam mire vállalkozom. Csütörtökön behívtak egy villámtréningre, ahol öt perc alatt elmagyarázták, hogy mit is kell csinálni és hogyan. Nem túl megerőltető. Pénteken hajnali fél hétkor indulunk. Ám legyen. Sikeresen el is jutottunk Székesfehérvárra, persze a "team leader", aki hurcol, nem tud semmit. Nagy nehezen megtaláltuk a húsboltot, ahol vett darált húst, így elkezdődhetett a munka érdemi része. Be kellett pakolnunk a "konyhát" egy szupermarketbe. Az elemek nem éppen mondhatók könnyűnek, főleg ha tele vannak pakolva. Na ezeket így mozgattuk le a teherautóról és be a boltba. Sikerült minket elhelyezni a fagyasztott ételek részlegén, ahol nincs meleg. A hosztesz lányok már-már a megfagyás határán voltak. Én meg izzadtam rendesen. A főzés része a dolognak annyiból áll, hogy felteszek vizet a levesnek, elkeverem benne a négy zacskó port. Közben felteszem a fél kiló darált húst, amibe pirulás után beleöntöm a tej és víz keverékében, habverővel eldolgozott lasagne port. közben a leves kész lesz, félrerakom és felteszek még egyet. A kész levesből tálalok kis műanyag pohárkákba (amik nem a legjobb minőségűek és némelyikben szőr található) kimerni decinként. Miután tíz-tizenöt darabot megtöltöttem, vissza a lasagnehez. Eldobható tepsibe rétegezem a tésztát a szósszal és be a sütőbe. Közben újabb leves tálalás. A lányok elmondják az embereknek amit el kell mondani, én meg hallgatom. Aztán egy ember megkérdezi tőlem, hogy mi lenne ha ő nem darált húst rakna a chilis babba hanem pörköltet. Megvan a véleményem. Ennyire nem lehet valaki paraszt. Na mindegy. A lasagne kijön a sütőből és sajtot szórok a tetejére, aztán vissza még negyed órára és amikor kész, akkor azt is apró darabkákra vágni és műanyag tálcácskákra rárakni. Persze elfogy két perc alatt. És ez így megy tizenegytől este nyolcig. Utána a konyhát szétszedni - mert ugye nem lehetünk egy helyen két nap - és felpakolni a kocsira. Aztán irány a szállás, ahol vagy jobb vagy rosszabb körülmények között megpihenve felkészülhetünk a következő napra.
Élmény...