Február 11. Búcsú.

Elbúcsúztattuk az Attilát, csak ahogy illik. Az első üveg konyak után előkerült egy második is, ami kétszer akkora volt, mint az előző és az első korsó sör után jött a második ami kettő. Mindenki jól érezte magát, kivéve a Gege barátnőjét, aki epres sört ivott. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mit iszik, csak odavágta, hogy "epört". Epört. Én abban a tudatban voltam, hogy ez valami vasasi tájszólás lehet - mert ő ugye onnan származik ,ha egyáltalán származhat bárki is vasasról - nem firtattam tovább, de ő úgy gondolta, hogy meg kell ezt magyaráznia és gyorsan hozzátette. "Epör. Az epres sör. Epör. Érted?" Persze, hogy értettem. Jobban mint gondolta volna és ebből vontam le a következtetést, hogy aki epres sört iszik, az következésképpen nem érezheti jól magát. Az eprös lányt leszámítva nem volt semmi különös vagy fura dolog az estében. Leszámítva a jobb karomon egy vastag alkoholos filc rémálmából manifesztálódó szívecskét, amit trendin egy nyil nyársal és a közepében egy "Lajos" felirat díszeleg. No komment.