Február 8. Vasárnap.

A Dávidot kidobta a barátnője. Vagy is hát elment. Az egyik reggel amikor a Dávid fölébredt, hozzá kell tennem, hogy neki délután kettőkor van reggel, a Szandra már összepakolt, közölte vele, hogy megbízhatatlan és elege van, ezért elmegy. A Dávid reménykedik benne, hogy kibékülnek, de ha nem akkor elmegy stoppal Tájföldre. Ez egy nagyon jó ötlet, csak éppen útbaesik néhány olyan ország, amiket kis jóindulattal is csak háborús övezetként emlegetnek. Ott majd siet. Én nem akarnék az életem kockáztatásával eljutni Tájföldre, de lehet, hogy megéri. Jók a táj kurvák. Mindegy. Mivel úgy gondoltam, hogy kiveszem a részem a fájdalmából, kellő mennyiségű sör elfogyasztása után úgy gondoltuk, hogy szükségünk lesz némi fórraltborra is. Találtunk is egy három literes demizsont, öregapám borával, amit kedvesen kerékhegyi rettenetesnek becézgetünk magunk közt és aminek a tartalmát természetesen el kellett fogyasztanunk némi házipálinka kíséretében. Narancs híján alma. Élmény volt. A Dé hajnali kettőkor távozott én meg lefeküdtem és éreztem, hogy a reggel nagyon fog fájni.