Egyszerűen meggondoltam magam. Minden esetben, amikor úgy éreztem, hogy írnom kéne, valami mindig erősebb volt, visszanyomta a torkomba, a szavakat, az agyamat letakarta egy fehér lepedővel és megszűnt minden. Most azonban én kerekedtem felül, vagyis a pálinka. Nem hagyja, hogy mással foglalkozzak, vele kell törődnöm, meg kell küzdeni vele, lent kell tartani. Annak okán vettem magamhoz, mert eddig békésen megbújt a hűtőben, én nem figyeltem rá, jól megvoltunk egymás mellett, egymás nélkül, de most valahogy kiszabadult, befészkelte magát az agyamba, arra kényszerített, hogy mézet és aszalt gyümölcsöket ültessek belé majd egy hónap babusgatás után megszülessen az elegy, amit elfeledett nevű falvak, elfeledett nevű kocsmáiban nemes egyszerűséggel csak úgy hívnak, mézes. Az Úr neve legyen áldott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése