Január 3. A harmadik napon

Hát igen. Az emberek mérhetetlenül hülyék. Nem elég, hogy szilveszterkor berúgnak, alszanak, fekszenek, szenvednek, másodikára kijózanodnak, még rá is tesznek egy lapáttal. Elvégre csak egyszer van egy évben szilveszter, ezért tartaniuk kell utó esetleg pótszilvesztert is. 2-án fogják magukat, vagy valaki mást és elmennek különféle vendéglátóegységekbe sekélyesíteni az amúgy is sekélyes életüket.

Ha már úgy is kijózanodtunk, rúgjunk is be.

Utószilveszter eladó.

Jó év lesz ez is!

Szerencsére ezek az emberek nem gondolják úgy, hogy ha inniuk kell, akkor enni is. Nekem viszont ennem kell. Ezt érzem a gyomrom környékén. Habár egy kicsit más most ez az érzés, olyan, mint amit egy exkavátor érezhet amikor egy apró repedés folytán távozik az összes levegő a hidraulikus pumpájából. Persze az exkavátor nem érez semmit. Maximum a benne ülő bajuszos, kövér, atlétás, groteszk, brúszvilliszutánzat.

Eltünt a briós. Csak úgy mint a Csokito. Mind a kettő a ronda és finom kategóriába tartozott. Bár a brióst én nem szívesen ettem, csak néztem, ahogy a dagadt osztálytársaim tömték kétpofára, ahogy a még meleg briós megnedvesített felületére rászórt kristálycukor hozzátapadt a szájuk széléhez - főleg a sarkába - vagy csak potyogott alá a Gyárvárosi általános iskola kiemelkedő látványt nyújtó, 20x20 cm-es beltéri járolaputánzatára. Undorító.

A kekszes-barackdarabkás Bocicsokit sajnálom csak.

Bár mint utóbb kiderült az még van, csak én nem találom. Sajnálom.

2 megjegyzés: