Január 27. Kagyló.

Ma megcsináltam életem első rántottkagylóját az Attila hatására. Bejött az étterembe és kagylót akart enni és nagy nehezen kitaláltuk, hogy ilyet tud. Hát rám nem volt ez olyan nagy hatással. A kagylónak olyan az íze, mint a halnak csak sokkal rosszabb. Lehet hogy ők Calviban éjjel nappal pirított kagylót esznek, de inkább egy jó pacalpörkölt, amit szintén nem eszek meg. A kagyló nem hal. Az íze olyan, de vannak belsőségei is meg furcsa dolgok még benne. Nem jó az.

Január 26. Hobbibeton.

A cím alapján felmerül a kérdés, hogy ki az a barom aki hobbiból betonozni akar? Senki.

Még elég friss az élmény, fájnak a kezeim.
Pécs, reggel fél nyolc, hideg. A motor jár. Két nem túl nyugodt ember köröz a platós Transzporter körül. A köd elenyésző és mikor meglátnak, azonnal beugranak a kocsiba és várnak. Engem. Kell menni anyagért. Elindulunk, az út száraz, a rádióból egy lány énekli diszkós verzióban: In dö lend of dö mórning szán. Az anyag neve Esztrich beton. Hamar fölkerül a platóra. Mehetünk a helyre, ahol ezzel az anyaggal kell elfedni az eredeti aljzatot.
Namármost a Komlói úton a kétemeletes bányászházak második emelete nincsen alacsonyan. Az első emelet a második emelet helyén van, mert oda kellett költöznie a földszint miatt, mert ugye az van az első emelet helyén. Köcsög kommunisták. Voltunk hárman. A zsákok súlya egyenként 40 kiló. Felszenvedtünk egyenkét egy-egy zsákot, erre ugye rá kellett pihenni, nem úgy megy az. Kávé, cigi. Én persze csak kávé. Ki is köptem volna a tüdőmet a Pirosvájszrojtól. Gyuszkó itt a munkavállaló ember, aki a Kata anyukájának az élettársa. Én azért mentem, mert neki sincs és az emberének, aki szintén Gyula, sem van jogosítványa. Tehát én vezetek. Az eredeti tényállás az az volt, hogy én odafuvarozom őket, segítek fölpakolni a zsákokat és kalap-kabát. Persze nem így történt.Felvittük az első szerelmünket a másodikra és megálltunk. A Gyuszkó elkezdett gondolkodni. -Hát ha úgy számoljuk, 3 centivel, 20 négyzetméter az...-Harminc zsák - mondom én. -Mit harminc,, tizenöt. 40 kilós egy zsák. Négyzetméterenként 60 kiló, az hat mázsa, tehát tizenöt. Jó vagyok matekban. Főleg fejben.Akkormeg mi a faszért van még lent 21 zsák? Ezt a kérdést nem tettem fel. Csak úgy magamban és reméltem, hogy amit fölcipelünk az marad is és nem kell lecipelni, mert ugye az ember azt gondolná, hogy lefelé könnyebb. El kell áruljam, nem. Fölfelé azzal kűszködsz, hogy valahogy felérj, lefelé meg azzal, hogy ne ess orra a negyvenes zsákkal. Elmondom, az utóbbi nehezebb. Mindegy. Fölszenvedtük a 24 zsákot, az ugye fejenként nyolc. Úgy az ötödik környékén kezdett a környezet élesen megváltozni. Az addig éles és kivehető, helyenként szines lépcsőház kezdett átmenni monoton fehérségbe. A zsákot még sikerült elvinni a rendeltetési helyére, de utána leültem a lépcsőházban és aktívan nem kaptam levegőt. Ez eltartott egy darabig. Az utolsó három zsákkal nem volt baj. Kifújtam magam és örültem, hogy végre vége. Aztán a Gyuszkó megkért hogy maradjak, míg ők eldolgoznak egy zsákot és akkor meglátják, hogy kell e még. Nem értettem. Az elöbb számolta ki, hogy 15 kell, 24-et vittünk, mi itt a probléma. De maradtam. A második vödör anyagot már én kevertem és délre befejeztük a betonozást. Legközelebb megkér, hogy vigyünk pár szerszámot valahova és építünk egy házat.Örömmel fogok menni.

Január 25. Eredet.

Kiderült. A betegség egy vörös hajú, dagadt, hétéves lány személyében érkezett, valamikor még a hét közepén. Én persze sokkal régebb óta voltam beteg ezért az én tünetegyüttesemet függetlenítettem és arra jutottam hogy én egyszerűen megfáztam, amikor az Attila hazajött és hajmosás után, vizes hajjal ki kellett menjek mert a Dé rámverte az ablakot. Igen. A Dávid. Na ő egy érdekes figura. Úgy néz ki mint Brad Pitt csak kevésbé olyan izmos és hosszú szakálla van. Ehhez régen iszonyatos, lovagkorba illő, hosszú haj is társult. Tiszta oroszlánszívű Richárd. Csak neki inkább úgy volt köze az oroszlánokhoz, hogy nem igazán fürdött, csak úgy hetente és az nem jelentette azt, hogy alsónadrágot is cserélt. Majd még valamikor visszatérek rá. Most vissza a betegséghez. A betegséget Rózsának hívják és vígan rohangált itt, miközben szórta szét a rossebet, mert az anyja átküldte. El tudom képzelni. "Kislányom, menj már át kicsit a szomszédba, nálunk már mindenki beteg!" A mai szülők nagyon felelősségteljesek. Holnap a kutyát is átküldik mert rühes. Lassan le kell zárnom a radiátort, nekem nincs lázam, de ha így folytatódik, lesz. 30° van a lakásban.A fűtést szeretem. Meleget csinál ha hideg van.

Január 24. Továbbfertőződés.

A Kata is elkapta. Várható volt. Az összes családtagom a nappali közepén fekszik 38°C-os lázzal. A középkorban lelocsolták volna őket olajjal és rájuk dobtak volna egy égő fáklyát. Még jó, hogy az elmúlt egypár száz évben megfigyelhető volt a társadalmunkon némi kultúrálódás. Különben most égnének olthatatlanul. Mindenki lázas, én voltam csak, aki egyszerűen rosszul volt, láz nélkül. Nem hiszem hogy jobb lett volna úgy. Az elmúlt 5 évben nem voltam lázas és előtte sem emlékszem mikor volt ilyen utoljára. Halványan dereng úgy kb nyolc évvel ez elöttről, hogy anyukám hidegvizes lepedőbe bugyolál a hidegvizes fürdő után. Vacogtam. Most viszont én egyre jobban vagyok, ők meg egyre rosszabbul. Pedig kishugom volt először beteg, a Veronika. Őt nem túlságosan érdekelte ez a dolog ezért hozta-vitte magával a dolgot, így mindenki kaphatott belőle annyit amennyi kellett. Ha valaki nem kapta el, annak nagy szerencséje volt. Nekünk nem.

Január 23. Celeb.

Egyre több TV-ből ismert személyiséget vélek felfedezni a városban. Ma például eléggé meglepődtem, amikor a 32-es buszt a Múmia 1-et megszemélyesítő Arnold Vosloo vezette. PK Rt-s egyenruhában egy kicsit jobban nézett ki, mint foszló arcal szakadt rongyokban, de akkor is furcsának találtam. Aztán amikor a sétálóutca végén, egy sajtos-szalonnás dolgot próbáltam megfelelően a számba orientálni, szembe jött Monk a flúgos nyomozó, akkor már meg sem lepődtem. Nyáron találkoztam már Steven Segallal - aki szerintem keményebb mint Chuck Norris- és egyszer még régen a Magdi nénivel is a Barátokköztből. Élmény volt. Nem értem én ezt. Hollywoodban nem tudtak érvényesülni most megpróbálják Magyarországon. Végül is érthető. A lehetőségek tárháza ez az ország, csak meg kell találni. A nagy Magyar álom beteljesülését hagyjátok meg a magyaroknak.

Celebek haza!

Január 22. Fáj.

A megfázás kezd eluralkodni rajtam. Minden tünet stimmel. Orrnyálkahártya váladékozás, izomgyengeség, torokfájás és most a köhögés is. A mázes tea nem segít, a fokhagymás pirítós ideiglenesen. Érzem, ahogy a kis vírusok a nyálkahártyám mélyebb részeibe férkőznek és megkezdik áldásos tevékenységüket, én meg nem kapok levegőt. Még jó, hogy az egyszerű megfázás tünetei 2-3 nap alatt enyhülnek, és általában 7-8 nap alatt bekövetkezik a gyógyulás. 5 napja nem kapok levegőt. Talán máshol kéne keresnem. Ja és ha nem megfelelően kezelem a heveny légúti tünetekkel járó kórképet, akkor bakteriális felülfertőződés következtében arc- és homloküreg-, mandula-, középfül- és tüdőgyulladást is kaphatok. Legalább is az orvos mindig ezzel jön. Szerinte minden egyes megfázásom tüdőgyulladásba fog torkollani, ha nem szedem be azt az öt féle gyógyszert amit felírt. Én meg persze bólogatok, hogy így van és nem szedem be. Aztán meg csodálkozom, hogy mégsem lett tüdőgyulladásom. Majd meglátjuk most mi lesz. Én türelmes vagyok. Gyere csak tüdőgyulladás, tárt karokkal várlak!

Január 21. Felmelegedés.

Eltűnt a hideg. Most van helyette eső. Éljen.

Január 20. Bowling.

A bowling nevű játékot sokféleképpen lehet játszani. Persze semmiféleképpen sem úgy ahogy azt eredetileg kéne és itt egyáltalán nem az a lényeg, hogy ledöntsd a bábukat. Lehet "ki dob messzebbre bowlinggolyóval" című játékot játszani, ami nagyon izgalmas lehet, de mi mégis inkább a "ki tudja gyorsabban gurítani a bowlinggolyót" változatot erőltettük. Attila felállította a rekordot 32.57-el. Szóval 32 km/órás sebességgel gurította a labdát. Én persze tartom a negatív rekordot 1.72 km/h-val. Valakinek ezt is kell. Van egy figura aki a Rubik-kocka kirakás negatív rekordját tartja. 23 év alatt sikerült kiraknia. De éjjel-nappal azt csinálta. Ez azért már tiszteletre méltó dolog.

Bowlingozni király. Leszámítva a másnap jelentkező izomlázat.

Január 19. Náthás világhír.

Hajnalban arra ébredtem, hogy az orromon nem kapok levegőt. Ez azt eredményezte, hogy kiszáradt a szám, mert csak azon keresztül tudtam lélegezni. Ez hajnali négyre megoldódott az által, hogy az egyik orrlyukam kidugult ezért el tudtam aludni. Persze hajnali 6kor kelnem kellett és azóta is taknyom nyálam egybefolyik. Jelenleg mézestea-fokhagymás pirítós kombinációval kúrálom magam. Bár ezt inkább pirítósos fokhagymának mondanám. Fincsi. Holnap elindulunk a világhír felé. Mert hát én is, mint minden normális ember, amikor végzett a sulival beállt egy pánk-rock bandába. Holnap próba. Én meg nem fogok tudni énekelni a torkom miatt. Ugrott a külföldi lemezszerződés. Jövő héten felvesszük a számainkat stúdióban. Elmondom, hogy nem lesz túl hosszú művelet, mivel két játszható számunk van. Ezt értük el fél év alatt. Kifejezetten jó a tempó. De most sztárok leszünk. Érzem.

Január 18. Idegenlégió.

Hazajött az Attila - új nevén Pálfi Ádám - a francia idegenlégióból. A legjobb barátom. Bár valószínűleg az év vége felé lelövik az afgánok. Vagy ő lövi le az afgánokat. Az utóbbinak én személy szerint jobban örülnék és szerintem ő is. Hozott nekem légiós szíjat, amivel lehet verekedni meg sört nyitni. Praktikus. Sok újat is tanultam tőle, például azt, hogy mi az a 11. Hát az az, amikor szopatod a kurvát és amikor elélvezel lenyomod a torkáig. Ez azt eredményezi hogy az orrán fog kifolyni. Na az a 11. A másik a kalóz. Az alap szituáció ugyan ez, csak itt a szemébe élvezel, aztán amikor elkezdi a kezével dörzsölgetni a szemét, rálépsz az egyik lábára. Érdekes látvány lehet. Azokat a történeteket, amikben egy embernek kifolyt a bele, meg már megszoktam.

Szia Attila. Örülök, hogy megjöttél.

Január 17. Munkahely.

Ma a Kerényi (üzletvezető) bejelentette, hogy jövő hónaptól valószínűleg nem lesz munkahelyünk mert a nagyfőnök nem tud fizetni. Mindenki örült. Volt aki alkoholba fojtotta idegességét. A konyhalány -ha lehet így nevezni, mivel van már vagy hatvan éves- eleget ivott ahoz, hogy részegnek lehessen mondani és magából kikelve üvöltözött, hogy "Ez mekkora féreg!", meg "Öcsém, ilyet még nem látott a világ." Ami személy szerint nekem a legjobban tetszett, az a következő kis jelenet volt. Az ajtón belép két nő és két férfi, két gyerekkel. Margó reakciója erre annyi: "Rugdosnám őket a tengeri földön a kuruca között. Ütném őket ostorral." Nem hiába, mindenki máshogyan vezeti le a feszültséget. Ő így. Persze hatalmas összeesküvést sejt a háttérben, vagyis ő tudja, hogy itt "miről van szó". Én nem tudom, de ő kifejezetten tudja. Szóval úgy tűnik, hogy a következő hónapban, így február elején, már nem lesz hova menjünk dolgozni. Erről mindenkinek egyöntetűen az a véleménye, hogy: "Én nem is fogok sehova sem menni, érted? Január, február, március, nem lesz itt semmi. Majd április végén elmegyek valahova.". Elég régóta dolgoznak egy helyen ahhoz, hogy ugyan úgy gondolkodjanak. Szörnyű ez a fajta kollektív tudatmódosulás. Lehet, hogy a pince van rájuk ilyen hatással, mert ugye az étterem egy rohadt pincében van. Hét láb mélyen a föld alatt. Tisztára mint a koporsóban. Nem baj, szokják.

Életrendelés kiszállításra. Kérnék 10 deka életet!

Január 16. Uborkasaláta.

A hideg szünni látszott, aztán visszatért eredeti foglalkozásához és megint hideg lett. Gáz még mindig nincs, viszont még mindig van jég. Dubary-sertésszelet is volt. Péntek lévén arra számítottunk, hogy az emberek be fognak jönni az étterembe. Megváltásnak tűnt amikor fél hétkor bejött egy ember és azt mondta, hogy fél óra múlva jönnének vacsorázni. Megfogtuk az Isten lábát. Persze fantáziájuk nem volt, mert hárman közülük ugyan azt ették. Ezen kívül nem történt semmi. Kivéve, hogyí az üzletvezetőnk kiselőadást tartott arról, hogy miért nem kapunk rendesen fizetést. Ezt a dolgot arra vezette vissza, hogy nem dolgozunk rendesen meg, hogy hülyék vagyunk. Lehet, igaza van. Bár én sokkal inkább azt gondolom, hogy az emberek azért nem dolgoznak rendesen mert nem kapnak fizetést és nem fordítva. Legalább is ezt állítják. Bowlingozni meg mindenki szeret. Inkább bowlingoznak, mint esznek. Ha Norbi ezt tudná... Persze annyira nem egészséges ez a művelet amikor már a harmadik pohár bort, vagy negyedik korsó sört isszák közben. Igen, így tudják élvezni ezt a dolgot. Talán az alkohol fogyasztása egyenes arányosságban áll a bowlingozási vággyal vagy a azzal az érzéssel, hogy egyre jobban tudnak bowlingozni. Az ital sok mindenre képes. Legfőképpen a szociális érzékünk az, ami ki tud velünk szúrni. Jobb ha az ember részegen nem létesít társas kapcsolatokat, mert másnap nagyon meglepődhet, hogy a hölgy vagy úr nem teljesen úgy néz ki mint ahogy az előző este. Tehát egy lecsúszott takarítónő is lehet topmodell pár órára megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztása után. Ne igyunk. De az emberek isznak. A konyhalányunk is. Ebből az adódik hogy teljesen ki van borulva, hogy a nők az ezernyolcszázas évek végén elérték, hogy egyenlőként kezeljék őket a férfiakkal, ez okból neki most dolgoznia kell. Sajnálom őszintén.

"Ez kell az emancipált seggeteknek. Uborkasaláta."

Január 15. Csütörtök.

Ez a nap ez csodálatos volt. Telve kacsaaprólékból készült húslevessel, arany galuska tervezettel, asztalláb pucolással, identitászavarral, folyamatosan nassoló cigánylányokkal. Ja és volt egy kutya is. Azt nem tudom, hogy ő hogy jön a képbe, de kifejezetten ott volt. Állt és remegett. Kutya hideg van.

A netet lekorlátozták. Megfosztottak a szabadság érzésétől.

.

Január 14. Jég.

Az utcát jégpáncél borítja. A buszok nem járnak, az emberek azért próbálnak. Több kevesebb sikerrel. A Honvéd-kórház tele van törött, vérző, síró, panaszkodó, mesélő, követelőző emberekkel. Meg a létező összes kereskedelmi tv-csatorna stábjaival. Ez utóbbiak embereket kérdezgetnek, azok meg általában válaszolnak is nekik, mert az emberek imádnak panaszkodni. És tessék, engem meg sem kérdeztek pedig én is a jég áldozata voltam. Természetesen én is mint az összes többi ember elestem és utána égett is a tenyerem jól. Az esti híradóban így is szerepeltem egy fél pillanatra. Sztár vagyok.

Január 13. Senki.

Ma nem evett senki. Azon a két páron kívül akik pizzát ettek. Az egyik pár a szokásos fiú - lány felállást követte, bár a lány elég csúnya volt és csípős, hagymás, gombás, babos pizát evett. A fiú nwm tudott megenni egy 32-es pizzát, a lány pedig igen. Ez elég nagy szégyen, viszont ha a méretbeli különbségeket nézzük, annyira nem is. A lány kétszer akkora fenékkel rendelkezett mint egy átlgos, nagy fenekű ember. Lehet hogy nem is gyomorba ment, hanem egyből fenékre. Norbi, a magyar fitneszguru bekaphatja a szívbillentyűelégtelenségével meg a csoffadt, kecskebékatestű feleségével. A másik pár két férfi volt és nem értették meg, hogy még a lépcsőházban sem ehetik meg a 45-ös pizzát, mert csak 32-est szolgálunk fel helyben fogyasztásra. Nagy duzzogva megették ketten a kisebbet is.
A néhágy halálos áldozatról, akiket a menü elfogyasztása folytán ért a halál, nem beszélnék.
Tehát ma az emberek éheztek. Valószínüleg a hideg miatt. Megfagytak a vonalak. A gáz sem jön. Sosem lesz meleg.
Itt a világvége.

Január 12. Sajtos - szalonnás táska.

A pékségben a nő átvert. A nap folyamán, miután megettem egy hamburgert ami nem volt igazán 650 HuF értékű, rám jött az éhség. Úgy gondoltam, hogy a közeli pékségben kapható sajtos - szalonnás táska dolog, ami nagyon finom, megoldásként szolgál a problémámra. Be is mentem Katával (a lánnyal aki arra hivatott, hogy végigkíséri és enyhítő körülményként hat nyomorúságos életemre) az oldalamon. Miután közterület felügyelők megvették a napi kötelező vaníliás dolgukat és a betévedt srácok a kis ebédpótlót, én is kértem a kis sajtos - szalonnás táskáimat. Meg is kaptam, úgy hittem hiánytalanul. A mennyiséggel nem is volt probléma, ahogy a minőséggel sem. Miután élvezettel elfogyasztottam az egyiket, mohón beleharaptam a másikba. A fenséges sajtos - szalonnás ízorgia hirtelen összeomlott egy édes, túrós íz által. Ekkor döbbentem rá, hogy a nő átvert. Mondhatnám, hogy figyelmetlenségéből adódóan, "véletlenül" túrósat adott, SAJTOS - SZALONNÁS HELYETT, de nem mondom, mert valamivel táplálni kell a haragot. Szóval átvert engem. Engem, aki megfizetett azért, hogy megehessen két darab, ismétlem kettő darab sajtos - szalonnás izét. A Kata mentette meg a helyzetet, azzal hogy megette, különben visszamentem volna és mondtam volna neki, hogy nem ezt kértem és adjon helyette olyat. Gondolom annyira nem örült volna annyira egy megharapott, túrós batyunak, de itt elvekről van szó. Viszont ezt most megúszta. Ezentúl is büntetlenül szedheti jóhiszemű, sajtos - szalonnás akármit akaró, mit sem sejtő áldozatait.

Január 11. Izomláz.

A tegnapi korcsolyázás beütött. Fáj mindenem. Amikor elkezdtem korcsolyázni, akkor kezdődött. A kölcsönzött korit, miután sikeresen megpróbáltam ráerőszakolni a lábamra nem igazán lehetett rendesen bekötni. Persze ezt a jégen kellett korrigálnom, avagy utánkötnöm, Ez sikerült is, de nem lett kényelmesebb. Elkezdett fájni a lábam. Nem szokta a kisebbségi roma származású állampolgár (cigány) a szántást. Persze nem is nagyon érdekelt, hogy fáj, kemény vagyok kibírom. Aztán azt vettem észre hogy már kezd egyre kevésbé fájni. Persze nem azért volt mert kezdtem hozzászokni, hanem mert lezsibbadt a lábam és nem igazán éreztem. Aztán most meg de. A megfázás kezdeti tünetei is kezdtek jelentkezni rajtam, csak úgy, mint az önkéntesen börtönbe vonuló elítélt. Talán holnapra ideér. Szóval most megfázás van. Nem tudom miért gondolom úgy, hogy a rizses hús bármit is változtat jelenlegi állapotomon, de azért megpróbálom.

Jó éjszakát marhapörkölt!

Január 10. A jég egy csodálatos dolog.

Délután puszta önkínzásból ellátogattunk a pécsi műjégpályára, mert hát milyen mókás dolog is a jégen - ami ugyebár egy csúszós, stabil álló helyzet létesítésére nem igazán alkalmas, hideg felület – egy korcsolyának nevezett kényelmetlen, merev, műanyag darabbal, aminek az aljára egy vaslap van erősítve, megpróbálni nem elesni. Ez a művelet többé kevésbé sikerült is, viszont már az elején problémák adódtak. Korcsolyát kellett kölcsönözni mivel akinek nincs, az azért mégsem cipőben akar a jégre rámenni – bár ez a Balatonon elég mókás volt – és ha mégis megpróbálná, akkor jön a ráncosfejü, mogorva, üvöltő, pályafigyelő ember, aki mutogatva kiabál, hogy: „Hémicsinász, gyösszleazonnal!”. Persze először belefúj a „tesitanársípjába”, aztán elordítja magát és ha ez sem keltené fel a bűnös figyelmét, akkor még egyszer sípol. Erre már odafigyel mindenki és megindul egy hat-nyolc fős tümeg abból az irányból, amerre mutogatott, aztán mikor odaérnek, kiemeli a tömegből azt az egyet, akinek igazából szólt. Aztán ott van még a dídzséember. Na ő ott a kovboj aki dídzsé is mert igazából „zenét” szolgáltat – vagy csak felvette kazettára a Rádió1 éjféli dídzsémixjét és azt bepakolja, mindenki nagy örömére – és a mellékfoglalatossága az, hogy a karámban (korcsolyapálya) lévő birkák - akik mozgása ,egy két kivétellel, leírható koncentrikus körökkel – menetirányának a megfordítása. Ezt elég egyszerűen elintézi úgy, hogy bemondja a hangosbemondóba, hogy: „A menetirány megváltozott”. Ezzel az egyszerű kijelentéssel 50-60 embert bír rá, hogy megforduljon és a már majdnem megszokott irányú, egyenletes mozgását megváltoztassa. Ja még olyat is csinál, hogy azt mondja, hogy: „A bójával elkerített részt, kérjük hagyják szabadon a kezdő korcsolyázóknak!”. Ő itt a király, mert melegben van mindig és mindenki azt csinálja amit mond. A büfében józan megfontolás nélkül – meg sem fordult a fejünkben – nem vásároltunk semmit. Két óra önfeledt siklás, és egy kezdődő izomláz után, elhagytuk a területet.

Csodás dolog a jég, de jobban szeretem a borjúhúsos kebapot.

Január 9. Hideg.

Kedves Attila!

A csivava sokkal finomabb ha hagyod futni. Bár ebben a hidegben nem hinném hogy futni lenne kedve. Szombat hajnalban mínusz 20°-várható.
Gondolom ott Afrikában vagy bárhol is vagy éppen, nem is fázol igazán. Itt egyre hidegebb van, de lilára fagyott kézzel is reménykedve várjuk a tavaszt. Persze a tél még csak most kezdődött és nem hinném hogy hamar vége lenne, mivel az ukránok elzárták a gázt. Hétfőn a szerződésben vállalt 38 millió köbméter gáz helyett csak 30 érkezett Magyarországra Ukrajna felől. Kedd délután fél négyre viszont teljesen leállt az orosz gáz szállítása Ukrajna felől, a gázcsapokat elzárták. Hétfőn éjszaka óta Ausztria felől is kevesebb gáz érkezik. A helyzet "nagyon komoly" - jelentette ki Zsuga János, aki biztos nagyon okos ember lehet. A nála még okosabb emberek azt mondják, hogy 2 hónap alatt éljük majd fel az ország vészgáztartalékát. Reméljük addig megjön a tavasz, rántottát meg majd nyáron eszünk, ha már megfő a betonon. Szerintem előbb-utóbb a netet is lekapcsolják az országról.

Vissza a sötét középkorba.

Január 8. Narnia.

Ma megtudtam hogy van néger kentaur is. Mondjuk miért ne lenne. Emberből is van néger.
A ruhásszekrény eltűnt, lett belőle fa. Ez ilyen fordított mechanizmus. Merthogy fából ruhásszekrény lesz az egy dolog, de, hogy egy ruhásszekrényből másik világ, aztán most egy fa, a fából meg az eredeti világ...

Tiszta középkori Mátrix. Szőr Neó, lovag ügynök, szentháromság. A jégkirálynőből meg gonosz lord uralkodó lett. Nem túl fantáziadús. Mondjuk lehetett volna tűzkirálynő vagy levelibéka. Aztán ott vannak a fonotthaju kislányok, hatalmas íjakkal meg a törpék, iszonyat rőt szakállal meg valamivel kisebb íjakkal
és Narnia újra megmenekült hála a néger kentauroknak! Meg még egy csomó furcsa állatnak, meg fának, meg négy gyereknek, öt egérnek, egy oroszlánnak, meg egy kürtnek. Ja és a dühös folyónak. Aztán elvitte őket a metró. Értitek nem? Metró.
Itt a metró, fuss el, vége.

Narni a a narniaiaké! Na meg az embereké akik ott akarnak élni békében. Éljen a király, haljon meg aki nem életre való.

Január 7. Memories.

Kedves Mikulás!

Tudom, hogy már január 7-e van és ez már nem aktuális, de most jutott eszembe megint. Remélem hogy vannak ott, ahol laksz jégtáblák és becsúszol egy jó vastag alá és nem kapol majd levegőt és megfulladsz. Az, hogy XBox-360-at nekem nem hoztál, bunkó, tirpák dolog. Ezek után nem csodálkoznék, ha a kipucolt bakancsomban, élesített egérfogót, vagy kibisztosított repeszgránátot találnál. Remélem úgy hozza a sors, hogy az egyik rénszarvasod - remélem Rudolf lesz az, mert őt már sokat láttam különböző filmekben - análisan közösülni fog veled, miközben te véletlenül elcsúsztál a jeges mittudoménhollakszon és csúszás közben egy kiálló jégdarab letépte a gatyádat. Remélem azért nem fogsz megfázni!

Őszinte híved: Ármin

Január 6. Semmi.

Január 6. az év 6. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 359 ( szökőévekben 360, de most nem az van) nap van hátra.

Fasza.

Fáradt vagyok, megyek aludni.

Január 5. Iskola.

Reggel hideg volt, aztán késöbb hideg lett és délutánra jött a hideg. A busz egy régi Ikarusz volt, eleinte szóló. Aztán csuklósra váltott. Ez annyiban volt jobb, hogy most már a szél is fújt. Nem csak a buszon kívül. Egy öreg néni keze odafagyott a vascsőhöz. Igaz, hogy a Lánc utcai rendelőbe ment, de akkor is. Az iskola felé több fagyott embert is láttam és a mikulást. Koszos, barna kabáttal és kopott, lyukas cipővel próbálta álcázni kilétét, de én átláttam rajta. Az iskolában -mit ad Isten- nem volt fűtés, de az 500 000 (félmillió) forintos digitális rajztábla működött. Az angoltanárnő kabátban vacogott és Coldplayt erőltetve az empéhárom lejátszójába dohányzott az iskolától 50 méterre az óvodánál. Egész nap egy fórró fürdőre vágytam és 40 millió forintra. Hazafelé hideg volt. A kutyámnak 3 napja csak a lehelletét láttam, ma már azt sem.

A buszjegy 300 forint, a bérletről ne is beszéljünk.

PK.Zrt Áldassék a neved!

Január 4.

Még mindig nem történt semmi. A hideg hidegebb lett és esze ágában sincs melegebb lenni. Egyszer egy hajléktalan mesélt nekem a focikarrierjéről egészen addig míg le nem fagyott a lába.

Január 3. A harmadik napon

Hát igen. Az emberek mérhetetlenül hülyék. Nem elég, hogy szilveszterkor berúgnak, alszanak, fekszenek, szenvednek, másodikára kijózanodnak, még rá is tesznek egy lapáttal. Elvégre csak egyszer van egy évben szilveszter, ezért tartaniuk kell utó esetleg pótszilvesztert is. 2-án fogják magukat, vagy valaki mást és elmennek különféle vendéglátóegységekbe sekélyesíteni az amúgy is sekélyes életüket.

Ha már úgy is kijózanodtunk, rúgjunk is be.

Utószilveszter eladó.

Jó év lesz ez is!

Szerencsére ezek az emberek nem gondolják úgy, hogy ha inniuk kell, akkor enni is. Nekem viszont ennem kell. Ezt érzem a gyomrom környékén. Habár egy kicsit más most ez az érzés, olyan, mint amit egy exkavátor érezhet amikor egy apró repedés folytán távozik az összes levegő a hidraulikus pumpájából. Persze az exkavátor nem érez semmit. Maximum a benne ülő bajuszos, kövér, atlétás, groteszk, brúszvilliszutánzat.

Eltünt a briós. Csak úgy mint a Csokito. Mind a kettő a ronda és finom kategóriába tartozott. Bár a brióst én nem szívesen ettem, csak néztem, ahogy a dagadt osztálytársaim tömték kétpofára, ahogy a még meleg briós megnedvesített felületére rászórt kristálycukor hozzátapadt a szájuk széléhez - főleg a sarkába - vagy csak potyogott alá a Gyárvárosi általános iskola kiemelkedő látványt nyújtó, 20x20 cm-es beltéri járolaputánzatára. Undorító.

A kekszes-barackdarabkás Bocicsokit sajnálom csak.

Bár mint utóbb kiderült az még van, csak én nem találom. Sajnálom.

Január 2. A második napon

Újabb csodálatos nap köszöntött ránk. Nem változott semmi, a lovak még mindig fagynak. Ma abban a csodálatos élményben lesz részem, hogy kideríthetem, hogy ki az az elvetemült paraszt aki Január 2-án nem tud megülni otthon a seggén és neki étterembe kell mennie enni, ugyanis ma dolgozom.

Éljen az utószilveszterezés és az Isten áldjon meg 67 kutyával és 17 gyerekkel mindenkit aki ezt a nézetet osztja!

Isten áldja Amerikát...

Jamuár 1. Kezdeti problémák.

Eljutottam idáig. Nem jöttem gyorsan, sem lassan. Elkezdtem blogot írni a cime az volt, hogy "Szavak egy új évhez". Persze ha az ember nem másnaposan Január elsején kezdene el blogot írni akkor talán sikerülne elmentenie a 60 soros szöveget amit leírt. Persze nem. Nem sikerült.

Most megpróbálom újra elölről összefoglalni azt amit nem lehet.

Igen. Az agy hiánya hatalmas problémát jelenthet bizonyos embereknek. Engem annyira nem zavar ez a dolog.

Szavak egy új évhez. Helló 2009.

Jó reggelt Mindenkinek! Arra ébredtünk hogy eltelt megint egy év és megint egy új év kezdődik. Persze voltak akiknek másmilyen volt ez az ébredés. Hasogató fejfájás, halálközeli állapot. Szinte már láttuk a fényt, aztán rájöttünk hogy reggel van. Ma sem halunk meg.

Mit hozott az év? A deres fákon és a hidegen kívül semmit, bár az is igaz, hogy még csak 2009 igencsak hajnala van. Nem várhatunk és nem is igazán vártunk semmit. Leszoktunk a fogadalmakról, nem kívánunk egymásnak sok pénzt, boldog életet, vemhes kutyát. 2008 elfogyott és nem hagyott nyomot bennünk. Megittuk, megettük, elszívtuk de nem is emlékszünk rá.

Az emberek emlékeznek dolgokra. Aztán elfelejtik.

Volt, hogy elestünk a biciklivel, pénzt vettünk kölcsön a szüleink pénztárcájából csokira, lógtunk az iskolából és nagyon féltünk. Most semmi. Összefolynak az évek.

HELLÓ 2009. Örülünk hogy itt vagy. Mehetnél már.