Azt írtam, megjött. Itt volt, az megcáfolhatatlan, hogy el is ment az is biztos. Ránk nézett, látta, hogy a tél még nem ment messze, lesütötte a szemét zavarában és tovalibbent. Ennyit róla.
Persze a szőlő ilyenkor kívánkozik ki a földből. Ha az ember az életének olyan időszakába ér, amikor már nincs ereje megkapálni, permetezni, metszeni, szüretelni, hordót mosni, fejteni, kénezni, aztán következő évben mindezt elölről és ráadásul olyan rokonaik sincsenek, akik megművelnék, akkor a szőlő kikívánkozik. Nem olyankor, amikor az idő engedi, nem, olyankor, amikor visszanéz a tél és lábszáráról lerázza a maradék havat, utána tűnik csak el, de lassabban mint kéne.
Kellemes hétvégét mindenkinek!
Ezt saját kútfőből írtad? Mert ha igen, akkor lehet, h az írással többet keresnél, mint a házak ...mivel is?
VálaszTörlésÉn