Október 15. Gaybar

A múlt héten volt szerencsém elmenni egy "állásinterjúra", amit úgy hirdettek, hogy meleg barát étterembe keresünk szakács-pultost. Már az gyanús volt, amikor csörgött a telefon és beleszólt egy selymes férfihang, hogy a Duna-plázában kéne találkoznunk, ott lesznek a mekdonáldsznál, én meg mentem. Egy rakás buzi fogadott, meg egy lány. Aszondja nekem a srác aki az igazgatónak hívta magát, hogy vannak melegek a vezetésben is. Észre sem vettem volna. A lényeg, hogy erre nagyon enyhe szó a meleg barát étterem, még a buzibár is gyenge. Az egy dolog, hogy péntek szombat pink ingben, tükrös nyakkendővel, transzvarieté show, de fogadjam csak nyugodtan el a vendégektől ha meghívnak italra és ne értsem félre ha "szurkálódnak", mert nem azért csinálják. Hát miért? Nekem egy buzi se simogassa a kezem meló közben, előtt, vagy után. Nameghogy nem kapok szívrohamot, ha cowboy cuccban felraknak a színpadra előadni "valamit". Mondjuk fizették volna a BKV bérletet. Na mindegy. Lefutottuk a kötelező köröket és elköszöntem szépen illedelmesen. Másnap írták ímélben, hogy sajnos (hála Istennek) nem rám esett a választás. Találtak egy tisztes buzit helyettem. Tehát melegnek sem lennék jó. De kár!